Biztosan vannak olyanok, akik még emlékeznek a finn rendező, Aki Kaurismäki 1990-ben forgatott Bérgyilkost fogadtam című filmdrámájára, amelyben egy francia fiatalember Londonba kerülve, s a helyét sehogyan sem lelve tizenötször próbálkozik öngyilkossággal, majd a sikertelen próbálkozásai után – jobb híján – bérgyilkost fogad, hogy végre az tegye el láb alól. Nos, a filmdrámából 2018-ra Tom Edmunds fekete komédiát „faragott”, amely a legjobb brit filmes hagyományokat követve nyűgözi le, most már, november közepétől a magyar filmkedvelő közönséget is. Az alkotást a debreceni Apolló mozi is repertoárjára tűzte.
Tom Edmunds Kaurismäki filmjének „szabad asszociációját” hajtja végre, miközben a film alapsztoriját meghagyja: nála a fiatalembert Williamnek (Aneurin Barnard) hívják, aki a munkahelyéről kirúgott, szintén tengő–lengő figuraként szintén jó néhányszor próbál meg önkezével véget vetni az életének. Pontosan hétszer, de, ahogyan ő fogalmaz, „ha a segélykiáltásokat is beleszámítjuk”, akkor tízszer. A szemfüles olvasó már a segélykiáltások emlegetésekor rájöhet: Edmunds az eredeti Kaurismäki-féle drámát a végletekig abszurddá fokozza: a film minden egyes képkockájának lényege, hogy ezt az egyébként komoly témát hogyan lehet fekete humorba ágyazva, a szereplők faarcán keresztül úgy ábrázolni, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról volna szó.
Mert mintha mi sem lenne kézenfekvőbb annál, mint hogy egy jóvágású, írói tehetséggel és fantáziával megáldott, a húszas évei végén járó fiatalembert kizárólag az foglalkoztat, hogy hogyan ölje meg magát. S ennek érdekében mindent meg is tesz. A fent említett „segélykiáltásokon” túl próbálkozik gázmérgezéssel, akasztással, gyógyszer és pia kombinációjával, áramütéssel és kocsi elé ugrással, de ez utóbbiban is „annyira szerencsétlen”, hogy egy mentőautó üti el, melynek sofőrje a csattanás után közli vele: nyugodjon meg, a legjobb kezekben van. A sikertelen próbálkozásait követően végül egy hídról a folyóba akarja vetni magát, ám mielőtt megtenné, valaki mellélép, s egy névjegykártyát átnyújtva közli vele: ha segítségre van szüksége, csak hívja bátran. Ő lesz Leslie (Tom Wilkinson), a bérgyilkos, aki, mintha ennél mi sem volna természetesebb, egy „megrendelt ölésre” szakosodott cég alkalmazottja, ahol ugyanúgy, mint bármilyen más szolgáltatást nyújtó vállalkozás esetén, a kellő mennyiségű pénz átutalása után záros határidőn belül teljesítik a megrendelést.
A fiú és a bérgyilkos találkoznak, s abszurditás ezzel még tovább fokozódik, hiszen a férfi, ugyanúgy, mintha egy, a portékáival házaló „ügynök” lenne, brossurát mutat Williamnek, amelyből kénye-kedve szerint válogathat a halálnemek közül. Lehet fájdalommenteset és gyorsat, fájdalommenteset és lassút, fájdalmasat, de hirtelent, stb. kérni, attól függően, hogy kinek mennyi pénze van rá, mert persze mindegyiknek más a tarifája. William a gyors és fájdalommentes mellett dönt, ami egyet jelent a főbe lövésével.
A felek – mint egy hétköznapi biznisz esetén – továbbra is faarccal, szerződést kötnek, amelynek aláírásakor Leslie „lazán” közli: gratulálok, aláírta a halálos ítéletét. Igen ám, de William élete ekkor – hasonlóan az eredeti finn történethez – nem várt fordulatot vesz, több szempontból. A magyar – tökéletes – fordításnak köszönhetően számunkra is áthallásos Meghalok, érted? című könyve kézirata iránt elkezd egy kiadó érdeklődni, s a csinos szerkesztőségi munkatárs, Ellie (Freya Mavor) is felkelti William figyelmét. Ezért először megpróbál halasztást kérni Leslie-től, majd pedig el akar állni a szerződéstől. Csakhogy, mint egy hétköznapi szerződés esetén, ez is magában foglalja az ügyfelek által általában figyelmen kívül hagyott, de őket legtöbbször „kinyíró” apró betűs részt, amely kimondja, hogy a szerződéstől lehetetlen elállni… Tehát valóban egyenlő a halálos ítélettel…
Leslie ráadásul az átlagosnál jobban ragaszkodik ehhez a megbízatásához, mert mint kiderül, a főnöke, Harvey (Christopher Eccleston) épp nyugdíjba akarja küldeni, s ehhez az először balul kiütő, majd sehogyan sem sikerülő megbízatás épp kapóra jön neki. S Leslie érzelmileg is olyannyira kötődik a munkájához, mintha az tényleg egy nagy kedvvel végzett, átlagos tevékenység lenne… A hivatalbéli ellentétek, s Williamnek a hirtelen rátörő szerelmi érzése miatti életben maradni akarása keresztezik tehát Leslie eredeti tervét, amit persze ő nem hagyhat annyiban. De hogy miféle fordulatok árán jön ki belőle mégis győztesen, s hogy William vajon életben marad, maradhat-e a történet végére, arról már győződjenek meg önök. A végig szenvtelen színészi játékban, ahol Oscar-díjra jelölt és BAFTA-díjas művészek egész garmadája vonul fel annak érdekében, hogy a világ legtermészetesebb dolgaként kezelje a legabszurdabb élethelyzeteket, valamint a film fekete humorral átszőtt fordulatos cselekményében biztosan nem fognak csalódni.
Gyürky Katalin
Hozzászólások