Amikor kiderült, hogy létezel odabenn, ujjongva rohantam ki a zuhany alól.
Amikor először láttalak egy monitoron, akkor meghatódtam, s nagyon szorítottam neked, hogy egészséges legyél.
Amikor édesanyád szenvedett, s szorítottam a kezét abban a bizonyos szobában, akkor mindkettőtökért aggódtam.
Amikor megszülettél, meg sem mertelek fogni. Azt sem tudtam, hogyan szabad, hogyan kell.
Amikor pár órás voltál, azért szorítottam, hogy egyél eleget, s mehessünk haza hamar a kórházból.
Amikor itthon voltunk, akkor az éjszaka közepén rohantam tápszerért, mert lusta voltál szopizni.
Amikor csúnyán kipirosodott a popsid, rájöttem, hogy milyen kicsi is ez a város: este 10-re szereztem be a gyógyszered.
Amikor először mosolyogtál rám, akkor elolvadtam.
Amikor először betaknyosodtál, és nemtetszésed ellenére kiszívtuk az orrod, akkor megszakadt a szívem.
Amikor megpuszilom a kis pocakod, s kacagsz, akkor úgy érzem magam, mintha először lennék szerelmes.
Amikor édesanyád karjában látlak, akkor felelősséget érzek.
Amikor reggel rám nevetsz, nem cserélnék egyik milliárdossal sem.
Amikor az ujjaimba kapaszkodva felülsz, eltéphetetlen köteléket, feltétlen bizalmat érzek.
Amikor idegenek piszkálnak, ölni tudnék.
Amikor fürdünk, cinkosnak érezlek.
Amikor megütöd valamidet, s megnyugtatlak a vállamon, sikert és végtelen nyugalmat érzek.
Amikor elalszol rajtam, akkor van időm gyönyörködni, s van időm gondolkodni.
Amikor gondolkodom, akkor eszembe jut, hogy mennyi kaland, kirándulás, barkácsolás van még előttünk. Ballagások, érettségi, diplomaosztó: mindegyiken szeretnék koccintani veled, Fiam.
Amikor gondolkodom, hálás vagyok. Hálás vagyok, hogy apa lehetek, hogy érezhetem ezt, hogy felelős lehetek, hogy pusztán a neved hallatán is gombóc lehet a torkomban, s örömkönnyek a szememben.
Az én szerepem egyelőre talán csak ennyi.
SKB
Hozzászólások