Az országszerte mintegy nyolcvan alkalommal játszott, a Mentőcsónak Egység és a Gyereksegély Egyesület közös produkciójaként létrejött Szociopoly című előadásnak 2017. január 23-án Debrecenben a Horváth Árpád Stúdiószínház is otthon adott. Az interaktív színházi társasjátékként aposztrofált darab a nézőit s egyben „játszótársait” egy észak-kelet-magyarországi mélyszegénységben élő kis faluba kalauzolja, s (legalább) három óra hosszára mélyen elgondolkodtatja: hogyan lehet ennyi pénzből kijönni, ilyesfajta nyomorban élni?
A „játszótárs” nézők négy csoportja a közel három órás előadás idejére egy-egy szegény, segélyből, családi pótlékból s gyesből élő, néha közmunkához, néha pedig alkalmi, fekete munkához jutó családdá alakul. A feltételek nagyjából minden családnál ugyanazok: van egy iskolás gyermek és egy csecsemő a családban, az anya otthon van a kicsivel, az apa próbál munkához jutni. A postás minden pénteken érkezik hozzájuk: a hónap első péntekjén hozza a segélyeket és szociális juttatásokat, ami összesen hetvennégy ezer forint, s, ha van, akkor a közmunkáért járó heti tizenötezer forintot, viszont a hónap egyik péntekén oda kell neki adni a rezsire harmincezret. A játék szabályaihoz tartozik, hogy hetente egyszer a családnak a helyi kisboltban be kell vásárolnia, alkalmanként huszonkétezer forintért. A boltos ad hitelre is árut, de a tartozást hó végén könyörtelenül behajtja…
Ilyen feltételekkel fogunk neki a „játéknak”, s a négy család négy hetén, azaz egy hónapján keresztül, a napok és a hetek múltával egyre inkább érezzük, hogy lehetetlen ennyi pénzből, ilyen feltételek mellett megélni. A feltételeket ugyanis cseppet sem könnyítik meg a falubéli politikai viszonyok, s azokat fenntartó személyek: a korrupt polgármester, a nem kevésbé korrupt rendőr, a minden hájjal megkent boltos, az iszákos vállalkozó, a kocsmáros, na meg Jenő, az uzsorás, aki persze azonnal kisegít minden családot, hogy azután az átadott összeg dupláját követelje vissza…
A Bass László szociológus, „civilben” egyetemi oktató vezette interaktív társasjáték komoly szociológiai tanulmányokon alapszik. Az alkotók – a játékvezetőn kívül az író-rendező Fábián Gábor – alapos tényfeltáró munka után, a mélyszegénységben tapasztaltak alapján hozták létre a produkciójukat, amely nem születhetett volna meg a három kiváló, a darabban végig a falu lakóit megtestesítő színművész nélkül. Hay Anna hol a postás, hol a kocsmáros, hol a tanítónő, hol pedig a védőnő szerepébe bújik, Herczeg Tamás alakítja a polgármestert és a boltost, Jaskó Bálint pedig hol a falu lakóinak feketemunkát „biztosító” vállalkozóként, hol Jenőként, hol pedig maga is kiszolgáltatott, mélyszegénységben élő lakosként lép elénk. A szerepeikre azért is van szükség, mert valamely figura bőrébe bújva ők azok, akik folyamatosan, a hét minden napján „meglepik” a családokat, s legtöbbször nem pozitív értelemben. A védőnő tápszert írat fel az egyik család csecsemőjének, heti ötezer forintért, hisz az anya annyira alultáplált, hogy elapad a teje, s nem tud szoptatni. Egy másik család gyermekének szemüveget ajánl, amit nyolcezer forintért meg is lehet venni. A tanítónő osztálykirándulást szervez a családok gyermekeinek, háromezer forintért. Vagy épp egy cipőt visz, négyezer forintért, hisz anélkül a gyerek nem járhat iskolába. Mind-mind egy-egy döntéshelyzet, amelyben a darabban részt vevő „családok” legtöbbször kénytelenek – a gyermekük miatt – újabb kiadásokba verni magukat. S még nem beszéltünk a korrupt rendőrről, aki könyörtelenül büntet, ha valaki nem a gyalogátkelőhelyen megy át az út túloldalára, s persze a tízezres büntetésnek csak a felét számolja fel, ha nem kell róla papírt kiállítania… Tehát, gyakorlatilag a semmiből, a családokat folyamatos plusz költségek is terhelik. Mert a vállalkozó ugyan megjelenik néha, s heti tízezerért, vagy feketén heti húszezerért ajánl ugyan munkát a családfőnek, de a húszezerből jó esetben, ha tizenöt ezret odaad a végén. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között, ha valakinek lehetősége van szerencsejátékhoz folyamodni, azonnal kipróbálja, hátha azzal könnyíthet a családja helyzetén.
De a legtöbb esetben Jenő marad a „megoldás”, aki, amikor a pénz behajtásáról van szó, nem ismer se istent, se embert. Ahogy a Hernád folyó sem: könyörtelenül kiönt, s elárasztja a lakóházakat, már nemcsak mélyszegénnyé, hanem hajléktalanná is téve a családokat.
Kemény. Nagyon kemény. De a legszörnyűbb az, hogy ez az interaktív társasjáték a valóságot, a rögvalóságot ábrázolja: itt tart Magyarország, Európa közepén, a 21. század első harmadában.
Gyürky Katalin