Napok óta forrong az internet népe egy feljelentés kapcsán. A kommentszekció általában két táborra szakad: az egyik szerint „ilyen semmiségért feljelentést tenni túlkapás, sőt egyenesen h i s z t i„, míg a másik üdvözli, hogy végre valaki meglépte azt, amit már sokkal korábban be kellett volna vésni a köztudatba. Azt, hogy a női test nem köztulajdon, annak fogdosása, csapkodása pedig akkor sem törvényes, ha „tetszésnyílvánítás” céljából lódul meg az elkövető keze. Vélemény.
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy beszálljak-e én is a témába, vagy maradjak csendben. Némán olvasgattam az emberek véleményét, és őszintén sokkolt a tendencia, hogy milyen sokan relativizálják még most, 2021-ben is a nők elleni erőszakot.
Talán ezt olvasva többen felháborodnak, hogy „dehát nem történt erőszak, nem tépte le róla a ruhát, CSAK a fenekére csapott”, azonban itt megjegyezném, hogy az ENSZ meghatározása szerint nem csupán a nemi erőszak minősül bántalmazásnak. De erről később. Lássuk a cselekményt.
Nyolc napja, vasárnap történt az eset Bicskén, nem sokkal 17 óra után. Egy férfi rácsapott a mellette elsétáló Tekla (így nevezte meg magát a közösségi médiában) fenekére. A tettes nem volt egyedül, egy nő sétált vele. Miután Tekla szóvá tette a történteket, a nő igyekezett magára vállalni a fenékre csapást és megpróbáltak elsietni a helyszínről. Tekla ment utánuk, közben tárcsázta a rendőrséget. Akkor már – a videó szerint- trágár szavakkal fenyegették, a férfi azt állította véletlen volt csupán, hogy rácsapott. A rendőrök megérkeztek, felvették a jegyzőkönyvet, Teklát pedig bevitték a rendőrségre, hogy megtehesse a feljelentést, ahogy jelezte. Később a férfit és a nőt is kihallgatták.
Tekla története nem csupán az instagramon váltott ki indulatokat (ide töltötte fel a videóját, amiben beszámolt az esetről), hanem a létező összes platform ettől volt hangos.
Ahogy írtam fentebb is, a kommentek nagyjából fele arról szólt, hogy egy fenékre paskolásért feljelenteni valakit erős túlkapás. Olyan véleménnyel is találkoztam, hogy „biztosan többet szeretett volna a hölgy”, bár ezt és a többi áldozathibáztatós megnyilvánulást őszintén nehéz indulatok nélkül beengedni a szürkeállományba, de a vélemények szélsőségeinek érzékeltetése végett, szerintem itt is fontos megemlíteni.
Sokan- jellemzően nők- viszont kifejezetten örültek neki, hogy Tekla végre elindított valamit. Valamit, ami talán változtathat egy olyan sértő evidencián, miszerint a molesztálás ezen formája csak azt jelenti, hogy az elkövetőnek a nő „bejön”. Talán változtat ez a feljelentés egy olyan jelenségen, melynek gyökere olyan mélyre kúszott a mindennapok táptalajában, hogy már el sem éri a többség ingerküszöbét. Tekla tette remélhetőleg rávilágított egy nagyon fontos tényre.
Arra, hogy a nők teste nem köztulajdon. A nők nem két lábon tipegő szexuális eszközök, akiket bárkinek, bármikor joga van taperolni, paskolni, ütögetni. Ha valaki ezt mégis megteszi, az bántalmazásnak minősül.
Az ENSZ 1993-as nyilatkozata szerint
„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos cselekmény, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést, kárt vagy sérelmet okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.”
Ha egy olyan világban élnénk, ahol a „fenékrecsapók”(és itt soha nem fogok férfiakat írni, mert nem sértem meg a kivételeket általánosítással, és nem csak az erősebb nem képviselői körében találkozhatunk ilyen magatartással) egyenrangú félként, emberként tekintenek vágyuk pillanatnyi tárgyára, akkor ez a vasárnap Bicskén, csak egy átlagos nyári nap lett volna.
Ha nem tekintjük „apróságnak” azt, hogy egy ember, megalázva egy másikat, szexuális utalásként odasóz egyet a másik alfelére, akkor Teklának lehet, hogy egy kellemes fagyizással ért volna véget a nap, nem pedig a rendőrségen.
Ha alapvető lenne, hogy a tapizás, a hajhúzás, a másik alá nyúlkálás NEM az udvarlás és a tetszésnyílvánítás egyik formája, akkor talán az eset másik női résztvevőjének sem kellett volna megaláznia magát azzal, hogy az elhangzottak alapján próbálta mindezt magára vállalni.
Ha most tartanék a cikket olvasó nők körében egy közvéleménykutatást arról, hogy hányan éltek már át hasonlót, gyanítom, hogy MINDENKINEK az égbe emelkedne a keze. A fogdosás ott van a bulikban, ott lapul a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön és- most már- a nyílt utcán is, fényes nappal. Nőként megsúgom azt is: a fenékrecsapás, vagy a kézrátételes kifejezése a szimpátiának nem kellemes. Nem vesszük bóknak és nem örülünk neki.
Tekla a videójához azt írta
azonnal hívtam a rendőrséget és gondolkodás nélkül feljelentettem a férfit. A nők elleni erőszak BŰNCSELEKMÉNY❗️Ne hagyd annyiban❗️Ne hagyd szó nélkül❗️Ha elsétálsz, nem lesz következménye és a történet újra és újra megismétlődik❗️
Kétség kívül elindult valami. Remélhetőleg ezután nem fog lendülni annyi kéz a női hátsók irányába, vagy ha mégis, többen fogják ezt jelezni- szükség esetén a hatóságoknak is akár. Reméljük egyre kevesebb Teklára lesz szükség ahhoz, hogy változás álljon be ezen a fronton.
Mert a női test- akárcsak a férfié- nem köztulajdon. Az emberi test nem köztulajdon, amit bárkinek joga van taperolni, ha úgy tartja kedve.
Tekla videója ITT nézhető meg.