Akinek van négylábú családtagja az bizony sokszor belegondol abba, hogy soha nem szeretné elveszíteni. Védjük, óvjuk és mindent megteszünk azért, hogy biztonságban legyen. Azonban sajnos bármikor megtörténhet a baj. Elég egy nyitva maradt kapu, egy elszakadt póráz vagy egy riadtság egy hangos zaj miatt. Ezekután már a keresése alatt eltelt pár óra is egy örökkévalóságnak tűnik, aztán napok elteltével már kétségbeesetten próbáljuk megtalálni őt, azt a kis szeretetgombócot, aki számunkra nagyon fontos. Hónapok után már nem tudunk másra gondolni, csak arra, hogy talán még van egy kis esély, de megfordul a fejünkbe az a gondolat is, hogy van-e még egyáltalán remény.?
A tiszakécskei családdal a leírt érzések és gondolatok feltehetően pontosan így megtörténtek 2,5 évvel ezelőtt, amikor Zeusz nevű kutyájuk elveszett. A gazdi azonban a végsőkig kitartott és a szíven mélyén valahol érezte, hogy megéri reménykedni. A napokban felkerült egy poszt a Tiszakécskei Ebrendészeti Telep Kutyái facebook oldalra, ahol egy eltűnt kutya tulajdonosát keresik. Futótűzként terjedt a hír, így Zeusz igazi gazdájához is eljutott a bejegyzés, aki rájött, hogy a 2,5 év után eltűnt négylánybú családtagjuk van a fotón. Chip ugyan volt a kutyában, de az, aki feltehetően korábban befogadta, nem nézette meg azt. A megtalálók pedig nem érték el a tulajdonost az adatok alapján sem. A remény ereje viszont annyira erős volt, hogy mindezek ellenére is eljutott hozzájuk a hír és újra a valódi családjával lehet Zeusz. A megható pillanatokról csatolom a videót.
https://www.facebook.com/100057602224255/videos/458162103414624/
Én pedig egy Joanne Kathleen Rowling idézettel zárnám a cikket, ami így hangzik .. / Amíg a remény él, semmi nem vész el örökre. /