Tudtam, hogy a kenyerem megpenészedik, mire ez választ egy tetves szendvicset. Kiderült, hogy szerencsére mindegyik sonka sertésből való, ennyire keserves az élet.
Sokadjára gondolom végig ebédszünetem két jelentét, de egyiket sem értem. Éppen a pékkel tárgyalok kenyérfélék ügyében, amikor hallok egy női hangot:
– Elnézést, de nem vihetnék gyorsan egy szendvicset, még az úr előtt?
-Dehogynem – válaszoltam lelkesen. Egyrészt mert első ránézésre nőnek tűnt, másrészt "kondi, szoli, műköröm, mely ápol, s eltakar" az rendben volt, harmadrészt meg azért mentem bele, mert megkért erre.
Eddig minden zsír, gondoltam belefér. A szépség sietsége azonban alábbhagyott az ezerféle guszta kis szendók láttán, ami nem is csoda. Nézte, válogatta, kérdezgetett, nem haladtunk. Mindegyik finom, mindegyik friss, mindegyik magvas zsömiben bármelyik bőven megteszi, főleg, ha sietett. De már nem siet. Nézi feszülten a hívogató falatokat, válogat, kérdez. Sietségnek már nyoma sincs, amikor kicsusszan szexi száján a kínzó kérdés:
– Melyikben milyen sonka van?
Na, b.meg, nagy hülye vagyok! Tudtam, hogy a kenyerem megpenészedik, mire ez választ egy tetves szendvicset. Kiderült, hogy szerencsére mindegyik sonka sertésből való, ennyire keserves az élet. Öröltem, mert végre haladtunk, választott egyet magának. Örömében megint elkezdett, sietni, kapkodni, rohanni. Sietségében pedig számomra megdöbbentő dolgot vett: vett egy kólát a szendvicshez. Kész, végem van, meghaltam, feladtam. Nem a kólavásárlás a bajom, hanem az, hogy ha valaki ennyig zizeg azon, hogy megóvja magát egy szelet "rettenetesen kórosan káros sertés sonkától, az vajon mi a ráknak vesz kólát? Nem értem. Egyszerúen nem. Ugyanúgy ahogyan azt sem, hogy hogyan mi a frászért bömböl egy 2 hónapos gyönyörú Lexusban mulatós: csak én nem értem az ilyesmit?
KB