Február 24-én kitört az orosz-ukrán háború. A szomszédunkat sújtó humanitárius katasztrófa mellett a fegyveres konfliktus súlyos gazdasági hatással is bír, nem csupán az ukrán határon belül, de azon kívül is, egész Európában. Nem kell ahhoz fegyvert fogva beavatkoznia egy tagállamnak sem, hogy állampolgárai a bőrükön érezzék a tankok jelenlétének hatását. Nem kell ahhoz átengednünk a NATO fegyverszállítmányait a magyar-ukrán határon ahhoz, hogy a mikroközösségeink egyre kevesebb élelmiszerrel tudjanak kijönni a boltból, vagy valamelyik alaptétel hiányozzon az üzletek polcairól. Cikksorozatunkban a hazánkra váró gazdasági hatásokat igyekszünk elemezni, a folyamatosan változó, és egyre nehezebb helyzetet eredményező pénzügyi hullámcsapások közepén.
Ukrajna gazdasága hamarosan összeroppanhat a háborús konfliktus nyomása miatt- írja a Világbankra hivatkozva a Portfolio.hu. Ezt elkerülendő- vagy inkább elodázandó- Nagy-Britannia bejelentette, hogy 500 millió dollár értékű hitelcsomagra vállal garanciát, amit Ukrajnának fognak folyósítani, a gazdasági károk enyhítésére.
Nem csupán az ostrom alatt álló fél esetében, de a támadó nyakában is ott liheg a gazdasági összeomlás veszélye, hiszen újabb szankciócsomagot fogadott el Oroszországgal szemben az Európai Unió.
Előzmények:
Ennek fő célpontja most az az exportcsoport, amibe eddig foggal, körömmel – és rubellel – kapaszkodott Moszkva: az energiahordozók.
Miután az orosz olaj-, szén-, nukleáris üzemanyag- és gáz importjának felfüggesztését szavazta meg az Európai Parlament múlt heti ülésén, a létező összes multi kivonult az országból, a háború pedig igen költséges dolog, ezzel Vlagyimir Putyin is tisztában van, kizárólag a tartalékokra tud támaszkodni az orosz gazdaság. Ha a háború elhúzódik- márpedig az ukránok minden eddigi jóslatra rácáfolva lassan 1,5 hónapja állják az ostromot– amire minden esély megvan, az csak rontja Oroszország gazdasági esélyeit.
Oroszország emellett gabonatermelésben is az élen jár, a világ legnagyobb gabonaexportőreként. Az országot sújtó szankciók azonban jelentősen megnehezítik ezt a vállalkozását is, hiszen a légiközlekedést felfüggesztették Oroszországgal, a közúti fuvarozás is akadályokba ütközik a megszorító intézkedések miatt (bár az árufuvarozás elméletileg még zöld utat kapott).
Adott tehát két ország, akiket a csőd fenyeget. Egyikük energia- és gabonaimportőr, a másikuk pedig szintén az asztalokra kerülő búza egyik oszlopos termelője , amivel egy alapélelmiszerünk elérhetősége, vagy épp elérhető áron való értékesítése kerül veszélybe.
Nézzük először az alapvető élelmiszerekhez szükséges alapanyagok kiesésével járó hatásokat.
Ukrajna és Oroszország gabona nagyhatalmak. Míg utóbbi búzával látja el a világot, addig Ukrajna a top5 búzaexportőr között helyezkedik el stabilan már évek óta. Emellett repce-, és napraforgóolaj tekintetében szomszédaink bizonyulnak az ágazat királyainak.
A gabonafélék betakarítása júniusban kezdődik.
Ez tény. Ahogy az is, hogy Ukrajnában a második világháború óta nem látott fegyveres konfliktus zajlik, a háború időtartama, végkimenetele, következményei pedig egyelőre megjósolhatatlanok, így most sem betakarításra, sem exportra nincs lehetőségük, hiszen mindenhol ropognak a fegyverek. Ők kiesnek. Mi a helyzet Oroszországgal? Az őket sújtó gazdasági szankciók az élelmiszerekhez szükséges árufuvarozásra egyelőre nem terjed ki. Ezek szállítására jelen pillanatban vízi és közúti szállítás során van lehetőség, a légiközlekedés bojkottja miatt. Az árufuvarozást is kontrollálják a szankciók, így hiába kivétel ezek alól az élelmiszer, a gyakorlatban felléphetnek nehézségek.
Ha kiesik az ötödik legnagyobb, és nehézségek elé kerül a legnagyobb gabonaexportőr, akkor a pékáruk ára meredeken elindul felfelé. Ezt az utóbbi időben tapasztalhattuk is. A KSH legfrissebb adatai szerint,
27,9 százalékkal emelkedett a kenyér ára februárról márciusra.
Ez pedig még nem a vége, elemzők szerint akár az 50 százalékos áremelkedést is elérhetjük pár hónapon belül. Jelen pillanatban a legfontosabb alapélelmiszerünk kilónkénti átlagára 518 forint, így fájó belegondolni, hogy meddig emelkedhet még.
A gabonaexport nehézségei az összes pékárunak felfelé tornázza a díját, emellett aranyáron vásárolhatunk majd liszteket is, ha esetleg úgy faragnánk a költségeken, hogy mi magunk sütögetjük otthon a mindennapi betevőt.
A gabonatermelést az is nehezíti, hogy a műtrágyát előállító vállalatok sorra jelentik be nehézségeiket a gáz árának végtelen felé tendálásával. Nem kell nagyon messzire utaznunk a kitekintéshez, elég megnézni a magyarországi Nitrogénművek Zrt. közleményét. A vállalat márciusban jelentette be, hogy az energiaköltségek miatt felfüggesztik az ammóniatermelést (ami a műtrágya egyik fontos alapanyaga). Április 5-én indultak újra, így egy hónapos kiesést kell behozniuk a még mindig az egekben tanyázó árak mellett. A cég MTI-hez eljuttatott közleménye szerint, amennyiben a gazdasági helyzet indokolja, csökkentik a termelésüket, vagy ismét a leállás mellett döntenek.
A háborún kívüli jelenség még az Európát sújtó aszály is, ami a termelésnek ősi és nehezen kivédhető ellensége, most pedig kifejezetten rossz időpontot talált a kontinensre telepedést illetően. Fel kell készülnünk arra, hogy a mindennapi kenyerünk egyre ritkábban kerül majd az asztalunkra, vagy ha mégsem mondunk le róla, akkor rendesen a zsebünkbe kell nyúlnunk minden egyes lisztmorzsáért.
Nem csupán a pékárukat illetően kell soha nem látott nettó árakra készülnünk.
Minden olyan élelmiszer, melynek előállításához gázra van szükség, áremelkedést fog produkálni.
Nőnek az előállítási költségek, amit a vásárlókra terhelnek rá. Hiába néhány termék hatóságilag befagyasztott ára, ezek nem mentik meg az átlagvásárlót attól, hogy a fél fizetését a boltban hagyja egy nagybevásárálás alkalmával. A tejtermékek esetében a sajtról már azt „pletykálják” a szakmai szervezetek, hogy luxuscikké avanzsálódik, míg a tej helyét az ára miatt könnyen átvehetik a népszerűségi versenyben a növényi italok, melyeknek költsége jelenleg stagnál.
Itt még nem is ejtettünk szót a joghurtról, kefirről, tejfölről és társairól, melyek jelenleg is élvezeti cikknek számítanak, a következő hónapokban pedig egyre több embernek lesz ritkán látott csemege.
Az biztos tehát, hogy minden gazdasági tényező bizonytalan. Az élelmiszer árkrízis tehát már itt van, és nyomja a csengőt, hogy berúghassa az ajtót. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van a nem túl izmos valutánk, ami soha nem látott mélységekben ingadozik, az egekben tanyát verő üzemanyagárak (melyek a benzinárstop után a másodperc törtrésze alatt fognak kilőni a semmibe), és a kormányzati kommunikáció ellenére hazánkat is meglegyintő energiaválság. Hogy milyen hatásokkal kell még kalkulálnunk a következő hónapokat illetően a háború árnyékában, arról sorozatunk második részében írunk.