Vegyes érzelmekkel teli kíváncsisággal ragadtam popcornt vasárnap este, hogy megtekintsem a #sohavégetnemérős Wellhello-filmet Debrecenben. Kicsit aggódtam a srácokért, hiszen tudjuk: ritkán készülnek igazán jó magyar alkotások. A #sohavégetnemérős azonban tudott újat mutatni.
A Péterfia utcai mozikomplexumban vasárnap este premier előtt tekinthette meg a debreceni közönség a #sohavégetnemérős Wellhello-filmet. A vetítés előtt Lévai Balázs, a film producere (aki a Három rohadék rockcsempész és az Engedem, hadd menjen című dokumentumfilmeket rendezte) elmondta: egy éven át dolgoztak egy olyan játékfilmen, amely a tizen- és huszonéveseket szólítja meg. Nos, azt kell, hogy mondjam, valóban sikerült egy igazi generációs filmet alkotni! A filmben bemutatott hat rövidke történetben ugyanis fiatalságunk legfontosabb momentumait láthatjuk viszont: életünk legdurvább balatoni nyaralását a haverokkal, amikor egy önfeledt buli után a mólón, összebilincselve ért minket a reggel; a borzasztóan ciki vakrandikat, amikor nem éppen az áhított Adonisz járult színünk elé; az idegesítő srácot, aki tébolyultan üldöz minket szerelmével; a balul elsült kapcsolatainkat; párkapcsolati problémáinkat és azt, amikor egy szerencsétlenségnek köszönhetően megismertük az Igazit.
A #sohavégetnemérős-ben üdítő volt látni, hogy a készítők szakítottak a magyar filmek Budapest-centrikusságával, és a főváros után turnébusszal száguldhattunk Zamárdiba, Veszprémbe, Sopronba és Debrecenbe is. A filmvásznon viszont láthattuk mindennapjaink legkedvesebb helyszíneit, a Kossuth teret, a Víztornyot, a Ködszínházat és még egy (valószínűleg csak a debreceniek és a foci-drukkerek számára értelmezhető) Kondás Elemér-fricskát is kaptunk. Debrecen önkormányzata egyébként aktívan támogatta a filmet, amivel az volt a cél, hogy a debreceni fiatalok érezzék, egy trendi, élhető városban élnek – mondta el Széles Diána alpolgármester a vetítés előtt.
Muszáj megemlítenem a Wellhello-film színészeit is. Hatalmas pozitívum volt számomra, hogy a jól megszokott magyar művészek helyett új arcokkal is találkozhattam. A teljes szereplőgárda ugyanis 30 év alatti, nagyon tehetséges színészekből állt össze, de megismerhettük a legnagyobb Wellhello-fan Ica nénit is.
A (nagyrészt) jól sikerült poénokkal, hashtag-ekkel és Wellhello-slágerekkel teletűzdelt film vetítése alatt kacagástól zengett a moziterem és végig olyan érzésem volt, hogy legszívesebben felpattannék a székre és együtt üvölteném a szereplőkkel, hogy „emlékszem, Sopronban néztem a fák fölé, összedőlt ágyunkban bújtunk a nap mögé”. Ha a filmet nyáron mutatták volna be, szinte biztos, hogy a teremből kilépve fogtam volna a cókmókomat és meg sem álltam volna egy fesztiválig, hogy az első sorban csápoljak a Wellhello-koncerten. És pont ettől menő a #sohavégetnemérős, mert elfeledteti velünk a mindennapi gondokat és olyan emlékeket juttat eszünkbe, amelyekért valóban érdemes élni.
Fotó: Sohavégetnemérős Facebook-oldal
Szőgyényi Adrienn
Hozzászólások