„A zene a káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.” – ezekkel a szavakkal köszöntötte 1975-ben a híres hegedűművész és karmester, Yehudi Menuhin A Zene Világnapját, aki az ötletgazdája volt annak, hogy október elsején ünnepeljük bolygószerte a muzsikát. Menuhin hetvenötben kiagyalta, majd véghez vitte, az ő kezdeményezésére jelölte ki abban az esztendőben az UNESCO október első napját eme ünnepre.
Yehudi Menuhin a folytatásban kitért arra, mit adhat a puszta élvezeten túl a zene a legújabb kor emberének.
„Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást.” Mondta ezt 46 évvel ezelőtt… Vajon mit gondolna most erről, mennyivel nagyobb szükség lenne 2021-ben a hangjegyek összetartó erejére?
Ha már összetartás és muzsika: James Hetfield, a Metallica nevű amerikai metalbanda frontembere mondta, hogy azért nem szeret nyíltan politizálni, mert a politika megosztja az embereket, holott ők a zenéjükkel éppen összehozzák őket. Még egy 100 ezres stadionkoncerten is mindenki azért van ott, mert ugyanúgy érez, gondolkodik abban a pillanatban.
Ugyanakkor a zenének van egy másik csodás aspektusa, nevezetesen a sokrétűsége. Yehudi Menuhin szavaival, miszerint ” zenének a zaj antitézisének kellene lennie” szöges ellentétben állnak Sztevanovity Dusán szövegíró sorai az egykori korszakos magyar zenekar, az LGT Szentimentális „rakenroll” című dalában:
„Nincs szebb,
mint a vasalt világban
a gyűrött, a kócos
‘rakenroll’
Ó, nincs szebb,
mint ha kilóg a sorból,
mert nem ért a szóból,
kinek ez a zene szól
Ó, nincs szebb,
mint az alázat csendje
ha zenére lázad,
s a szív zakatol
Ó, nincs szebb,
mint a csend kapuját
ha berúgja páros lábbal
a ‘rakenroll’
Ó, szép volt
Azt ígértem, halálig játszom
Szép volt
Hát játssz el értem
egy szentimentális ‘rakenrollt”
(…)
Ó, nincs szebb,
mint a titkos, a cinkos
az összekacsintó
egymást keresés”
Mindannyian tudjuk, a zene néha letaszít a mélybe, néha felemel az égbe. A zene mindenkié.
És Babits Mihály óta azt is tudjuk:
„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
Boldog zenei világnapot az emberiségnek!
(Tamás Nándor)