„Quod licet Iovi, non licet bovi” – azaz, Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. A gyerekkoromban apám által latinul sokat idézett mondás jutott eszembe, amikor azt a hírt olvastam, hogy az Igazságügyi Bizottságban leszavazták Bencsik János független képviselő javaslatát, amely szerint az országgyűlési képviselőknek is kötelező lett volna beoltatniuk magukat.
A független képviselő úgy fogalmazott: „Célom az volt, hogy vállaljuk a felelősséget és a példamutatást. Ha egy bolti eladó vagy buszvezető számára kötelezővé lehet tenni az oltást, akkor a képviselők számára is annak kéne lennie. Sajnálom, hogy ezt végül sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oldal egyetlen frakciója sem vállalta.”
Az egyik indoklás szerint a munkáltatók ugyan kötelezhetik oltásra a munkavállalóikat, de ez a parlamenti képviselők esetében értelmezhetetlen.
Bocsánat, de ehhez már pofa kell! Mennyire hiteles az a törekvés, hogy meggyőzzék az embereket a védőoltás fontosságáról, ha odafönt ilyen egységesen megszavazzák: nem kötelező számukra a vakcina. Ez a jó példa, amivel elöl járnak? Egyhangúlag, itt megvan az áhított konszenzus?
A miniszterlenök nemrég azt mondta a Kossuth Rádióban, aki nem oltatja be magát, meg fog halni.
Bár, lehet, a mentelmi jog a haláltól is megvéd egyeseket.
(TN)