Jó és rossz. Menny és pokol. Sötét és világos. A környezetünk kétpólusú értelmezése emberi sajátosság, évezredek óta stabil keretet ad, hogy pozícionáljuk benne magunkat, a körülöttünk élőket, a minket szolgáló tárgyakat, bekategorizálhassuk a ránk ható eseményeket. Nem csoda, ha a politikát is két végpontból álló rendszernek látjuk. Hazánkban a jobb és a bal olyan éles ellentétben áll választópolgári szinten – a politikusainkat illetően már vannak kétségeim – mint a sötét és a világos. Nincs a végtelenben közös metszéspont, nincs azonos nevező, csak a jól definiálható ellentét. Még a katatón közönyben leledzők is csak ámítják magukat a szürke zónával. Most azonban történt valami, ami talán utat törhet a duális rendszerben, és megteremtheti azt a bizonyos arany közepet.
Ez a történés nem más, mint Magyar Péter maga. De induljunk az eseménylánc első láncszemétől, hogy eljussunk a – talán történelminek tekinthető- konfliktusig.
- A 444.hu vette észre egy fellebbezési indítványból, hogy 2023 áprilisában – a Pápa hazánkban tett látogatásakor- Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott K.Endrének. A férfi a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyetteseként dolgozott, és azért ítélték el, mert segédkezett a pedofil igazgató tetteinek eltussolásában, befolyásolni próbálta az áldozatokat. A portál szerint a kegyelmi kérelmet Varga Judit igazságügyi miniszter ellenjegyezte.
- Orbán Viktor rendkívüli sajtótájékoztatón bejelenti, hogy alkotmánymódosítást kezdeményez a kegyelmi ügyeket illetően.
- A cikk megjelenése után nyolc nappal lemondott Novák Katalin és Varga Judit is (utóbbi azt is bejelentette, hogy visszavonul a közélettől).
- Az igazságügyi miniszter lemondását követően volt férje, Magyar Péter is lemondott minden állami tisztségéről, és a Diákhitel Központnál betöltött vezetői pozíciójáról.
- Az ügy tovább bonyolódott: kiderült, hogy a kegyelmi kérelem elindításához köze lehetett Balog Zoltán püspöknek – ex emberminiszternek– aki végül tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz, és nem mond le pozícióiról. Erről itt írtunk részletesebben.
A fenti eseménycunami alapján kijelenthető, hogy ez a regnáló kormány, sőt, a Fidesz, mint másfél évtizede kormányzó párt egyik legsúlyosabb botránya. A 2022-es választások alkalmával a szomszédunkban zajló háború mellett az úgynevezett „homofób” törvény volt a másik jól működő audásza a kampány során Orbán Viktoréknak. Ez a stabil ütőkártya viszont most hirtelen őket ütötte ki egy körből.
Azt, hogy miért ad a köztársasági elnök kegyelmet egy pedofilt igazoltan pártoló férfinak, aki ezzel tiszta erkölcsi bizonyítványt és új kezdetet is kap, már nehezen volt magyarázható a saját táboruk előtt is, nemhogy az ellenzéki szavazóknál.
A mélyütést azonban Magyar Péter vitte be. Varga Judit volt férje ugyanis – a közösségi oldalon közzétett posztjai alapján- elért ahhoz a bizonyos utolsó csepphez, ami már nem engedi meg, hogy jól fizető állással, kormányzati megbecsüléssel és talán felsorolhatatlan előjogokkal a háta mögött, de asszisztáljon ehhez a rendszerhez.
Magyar Péter karcos kiállásával, és a hatalom szennyesének nyíltszíni kiteregetésével megteremtheti a politikai közepet.
A kiábrándult fideszes, aki megálljt kiált. Aki nyíltan vállalja, hogy soha nem lesz baloldali, de a jelenlegi rendszerből is elege van, már nem tűri a hibáit. Még úgy sem, hogy belülről látta annak felépítését.
A Partizánnak adott, csaknem másfél órás interjújában konkretizálja is, hogy kikre gondol, amikor a kormány hibáit emlegeti. Azóta több posztjában is megnevezte Völner Pált, egykori államtitkárt, akit hivatali vesztegetés miatt helyeztek vád alá,
Rogán Antal propagandaminisztert, és annak kabinetfőnökét, valamint Tiborcz Istvánt, Orbán Viktor vejét.
A botrány egyik legfontosabb hatása azonban nem a kormány háza táján keresendő, hanem a szavazóknál. Bármilyen platformon is kerül elő Magyar Péter neve, eltűnteti a kommentszekcióban a jobb és a baloldalt.
Egységbe kovácsolta a választópolgárokat, legyen narancssárga, vagy tarka színű a meggyőződésük. Politikai oldaltól függetlenül biztosított teret a véleménynyilvánításnak, és hirdette széles körben, hogy nem kell félni.
Vajon ez a kiállás megteremti a politikai közepet? A kritikusan gondolkodó választót, aki nem oldalak, hanem tettek szerint dönt? Vajon hol lesz a vége a reformnak? Reform ez egyáltalán? Talán az idő eldönti, mert az biztos, hogy
ez a folyamat még nem ért a végére.