A tegnapi spanyol-angol döntővel véget ért az idei labdarúgó Európa-bajnokság, egy hónapnyi focidömping végére tett pontot az ibériaiak győzelme.
A torna végül elhozta az igazságot, hiszen nem lehet elvitatni, hogy Spanyolország érdemelte meg a leginkább az aranyérmet, nívós válogatottakat búcsúztatott a kupa felemeléséig vezető úton, és a legélvezetesebb futballt játszották. Itt a játékon és az élvezeten van a hangsúly, „A Fúriák” pakolták ki a gyepre azokat a hozzávalókat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz a lakomához, amellyel annak idején ezt a sportágat megszerettük. Támadtak, futottak – ráadásul előre! -, felvállalták az egy az egy elleni párharcokat, cseleztek, és kapura lőttek.
Az, hogy ez nem evidencia, jól mutatja, miféle kátyúba futott az európai válogatott foci, a klubfutball által kizsigerelt biorobotok inkább a tutit játszották, óvatosan, energiatakarékosan. És üres kézzel távoztak.
Ennek ellenére reménykedünk, hogy sokadszorra is megújul sportág, erre most éppen a latin stílus tűnik a biztosítéknak.
Közép-európai idő szerint vasárnap hajnalban rendeztek egy másik finálét is, egy másik kontinenstornán. Argentína legyőzte Kolumbiát a Copa Américán. Ahol arányaiban sokkal több jó meccset játszottak, mint az Eb-n.
Újra bebizonyosodott, szenvedély nélkül az élet – s a futball – semmi.
És persze nem mindegy, hogy valaki lobog szenvedéllyel, vagy csak szenved éjjel.