Kedves Olvasóm, a helyzet az, hogy néha mi is megdöbbenünk. Őszintén. A puszta tények olvasásától is. Néha egy egész napunkra rányomja bélyegét egy borzalom. Ha döbbenetes sorokhoz döbbenetes illusztrációt kapunk-készítünk, akkor még jobban megdöbbenünk. Néha ez indokolt és szándékos. Néha elrettenteni, megdöbbenteni, ráébreszteni akarjuk önöket valamire, ez tagadhatatlan. „De azért na!”
Csütörtök este történt egy iszonyatos baleset: IC rohant bele egy birkanyájba, s látvány bizony nem volt szívderítő, sőt…
A puszta ténytől is megdöbbentem, Döbbenetemet nemzeti hírügynökségünk (MTI) tetézte azzal, hogy este kiadott két olyan fotót, melyen csonkolt, a felismerhetetlenségig összeroncsolt birkák véres tetemei-darabjai csüngtek a gázoló mozdony elején mindenféle takarás, torzítás nélkül.
Mindezt helyes eljárásnak is gondolhatjuk, mondhatjuk azt, hogy „hát, b.meg, ilyen az élet, ez is hozzátartozik.” Józanabbik énünk meg joggal mondhatja azt, hogy a tények effajta láttatása mindenekelőtt etikátlan, amellett pedig gusztustalan, indokolatlan, és hatásvadász. Legalábbis addig mindenképp, ameddig nem látunk vonat roncsolta emberi maradványokat a sajtóban, nem látunk emberi vért, emberi testrészeket takaratlanul. (Nem mintha vágynánk ilyesmire.) Vagy csak ember esetében merülnek fel kegyeleti szempontok?
(Az MTI megrázó fotóját kollégánk montírozta, az eredetieket nem mutatjuk.)
KB