Teljesen szürreális az az élményadag, ami a napokban a debreceni tömegközlekedéssel kapcsolatban ért.
Tegnap hajnalban egy idős asszonyra rázárta a sofőr az ajtót, elég nagy volt a pánik, de senkinek nem lett baja az incidensből.
Ma tündéri gyerekekkel utaztam a Pálmától a Kávinig, akik oly gyönyörűen énekeltek, hogy könny szökött a szemembe.
Délután sokadmagammal vártam a 15-ös buszt, de a sofőr valószínűleg elvétette az útirányt, lekanyarodott a Csapó utcára, mi meg csak lestünk, mint Rozi a moziban.
Ez a város egy csoda. De komolyan.
SKB