Világszerte óriási várakozások övezték az oly rég tervbe vett, a rendező, Ridley Scott által már 2006-ban kigondolt filmet, amely a Gucci-familia „tündöklését és bukását”, azaz az egykori Gucci-császár, Maurizio Gucci 1995-ös meggyilkolásával záruló történetét láttatja. Nos, 2021-ig ugyan várni kellett az alkotásra, ám aki eddig várt rá és megnézi, garantáltan nem fog csalódni benne.
Elsősorban a kiváló szereposztás miatt nem: Maurizio feleségét, Patriziát, a későbbi gyilkosság kitervelőjét ugyanis az a Lady Gaga alakítja, akit két éve a Bradley Cooperrel alakított Csillag születik című alkotás fedezett fel igazán a filmvászon számára, s nem véletlenül. Az énekesnő ugyanúgy, ahogy az előző filmjében, itt is remekel, ahogyan ezt a kezdetben érzelmekkel teli, aztán egyre inkább pénzéhes nagyasszonnyá váló karaktert megformálja. Ráadásul nem kisebb partnerekkel játszik együtt, mint a férjét, Mauriziót alakító Adam Driver, az apósát, Rodolfo Guccit játszó Jeremy Irons, vagy a Maurizio nagybátyja, Aldo Gucci szerepébe bújt Al Pacino.
A rendező nyilván érezte, hogy ilyen sztárgarnitúrával nem lőhet túl nagy bakot a filmjével. A történet egészen 1978-ig nyúlik vissza, amikor egy partin a már nagyon „randiéhes” Patrizia összeismerkedik az ügyvédi babérokra törő, szerény Maurizio Guccival. Akinek ekkor még esze ágában sincs a Gucci-vállalatban tevékenykedni, hisz egyáltalán nem vonzza a divat világa. Jobb híján el is kezd dolgozni az idő közben feleségül vett Patrizia apjának fuvarozóvállalatánál, hiszen a saját apja, látván a fia választottját, kitagadja a családi vállalkozásból. Ekkor jön azonban a képbe Maurizio nagybátyja, az akkor felerészben Gucci-tulajdonos Aldo, aki meghívja a párt a hetvenedik születésnapjára, és Rodolfóval ellentétben láthatóan a cég örökösének tekinti Mauriziót. Ami nem véletlen, mivel a saját fia, az ízlésficamos és félresikerült Paolo (Jared Leto) csak giccsek gyártására képes.
A mesébe illő történet ettől kezdve kezd egyre inkább drámai fordulatokat ölteni. A kedvesnek és odaadó arának tűnő Patriziáról ugyanis egyre inkább kiderül: semmilyen pénz és vagyon nem elég neki, és láthatóan remekül tudja manipulálni mind a férjét, mind pedig Aldo nagybácsit, hogy a cégtulajdon folyamatosan átfolyhasson a férje kezébe. Lady Gaga alakítása azért remek, mert a nőnek ezt a transzformációját tűpontosan, hitelesen közvetíti, úgy, hogy egy idő után a kezdetben szimpatikus Patrizia egyre ellenszenvesebbé válik a néző számára is. Ahogy a férje számára is, aki szintén átmegy egy transzformáción, már ő is „vérszemet kap”, és egyre nagyobb vagyont és hatalmat szeretne a családi vállalkozásban. De már Patrizia nélkül, aki számára is egyre elviselhetetlenebbé válik.
Patrizia azonban nem hagyja annyiban a dolgot, és még mielőtt a férje hivatalosan is elválna tőle, bérgyilkosokkal teteti el láb alól Mauriziót, bízva abban, hogy még törvényes feleségként a vagyont ő örökli. Csakhogy a gyilkosságra való felbujtása kiderül, s a film a gyilkosok és felbujtóik (Patrizia jósnője is benne volt a „buliban”) bírósági tárgyalásával zárul.
Higgyék el, hogy bár sok mindent elárultam a történetről, rengeteg olyan ármányról és fondorlatról, amit Patrizia, és egy ideig vele karöltve Maurizio elkövet a vagyon megszerzéséért, egyáltalán nem ejtettem szót. Ezek dramaturgiailag tökéletesen felépített sorozatáról meggyőződhetnek, ha megnézik A Gucci-házat. Amelynek a kezdő képsora tudatja velünk: a sztori megtörtént eseményeket dolgoz fel. A rendező mindehhez Sara Gay Forden 2001-es A Gucci ház: egy szenzációs gyilkosság, őrület, ragyogás és kapzsiság című könyvét használta forrásul, amely nyilván önmagában is tartalmaz fikciós elemeket, illetve pontatlanságokat, máskülönben a család nemigen tiltakozna a film ellen. Márpedig ezt teszi, nagyon erőteljesen. Maurizio másodunokatestvére, Patrizia például a család nevében úgy nyilatkozott, hogy „igazán csalódottak” a film miatt. „Egy család identitását lopják el, hogy profitot szerezzenek, és növeljék Hollywood bevételét.” Hozzátette: „családunknak megvan az identitása, a magánszférája. Mindenről beszélhetünk, de van egy határ, amit nem lehet átlépni.” És hogy a rendezővel szemben pert fontolgatnak a családjukat megsértő alkotás miatt.
Nos, azt nem tudhatjuk, hogy a per elindul-e, s ha igen, mi lesz a végkifejlete. Én mindenesetre azt javaslom, hogy a család és a stáb közötti vitáktól eltekintve nézzék meg A Gucci-házat, hogy mindenféle „sallang” nélkül, önmagában, az alkotásért magáért, a gyönyörűen fényképezett jelenetekért, és a kiváló színészi játékért tekintsék meg ezt a fordulatokban gazdag filmet.
Gyürky Katalin
