Szász Attila rendező a legújabb, a magyar mozikban március 14-étől megtekinthető Apró mesék című filmjét egy vele készített interjúban romantikus történelmi thrillerként aposztrofálta. Ez a műfaji egyveleg már önmagában figyelemre méltó, pláne akkor, ha az alkotást olyan remek színészek fémjelzik, mint amilyen Kerekes Vica és Szabó Kimmel Tamás. A filmet a debreceni Apolló moziban tekintettük meg.
Látva az alkotást, a műfaji egyveleggel teljesen egyetértek: történelmi a film abban a vonatkozásban, hogy közvetlenül a II. világháború után játszódik, amikor a főhős, a Szabó Kimmel megformálta Hankó Balázs – miután megszökik a Don-kanyarból – a lebombázott Budapesten adja elő „apró meséit”. Mégpedig azoknak a hozzátartozóknak, akik egyelőre hiába várják haza a frontról a férjüket illetve édesapjukat, s minden egyes hírért borzasztóan hálásak. Hankó Balázs így őket „szolgálja ki” a hazugságaival: a hozzátartozókat felkeresve mindenkinek azt állítja, hogy ismerőse, barátja az eltűnt családtagjuknak, s hogy amikor utoljára találkoztak, az illető épp egy hősies tettet hajtott végre: megmentett egy kislányt. „Ekkor láttam utoljára” – zárja minden egyes hozzátartozóval a beszélgetését a szökött katona, aki mindezért cserébe a szétbombázott Budapesten igen jól él: ki kosztot, ki kvártélyt, ki ruhákat ad neki „cserébe” a szerettéről szóló (ál)hírekért.
Mígnem egy alkalommal Balázs épp egy rendőrbe fut bele, aki leleplezi a csalásait, s menekülnie kell. S a történetnek itt kezdődik a romantikus szála: menekülés közben Balázs leugrik egy vonatról, s az erdőben botorkálva egy vadászlakhoz érkezik. A vadászházban szintén egy, a férjét a fronton tudó asszonnyal, Bérces Judittal (Kerekes Vica) és a kisfiával, Virgillel (Tóth Bercel) találkozik. Ahol előadja ugyanazt a mesét. Ám az asszony van annyira okos, hogy rögtön rájön: Balázs nem mond igazat. Annál sokkal jobban ismeri a férjét, hogy elhiggye róla a hősies cselekedetet. Judit férje ugyanis – Judit szavaival – „egy szörnyeteg”, akit épp ezért a nő egyáltalán nem vár haza. Egy idő után azért sem, mert szenvedélyes szerelem szövődik a közben a házba befogadott Balázs és őközötte. Az idill azonban nem tart sokáig, hiszen a nem várt férj, Bérces (Molnár Levente) mégis hazatér, s ezzel veszi kezdetét az eddig is izgalmas történet még hátborzongatóbb része: a thriller. A kialakult szerelmi háromszögben ugyanis valakinek távoznia kell a házból, sőt, az élők sorából is. Macskaegér-harc veszi kezdetét egyfelől a férj és a feleség, másfelől Balázs és Bérces között, s bizton állíthatom: Szász Attila filmjében ettől kezdve annyi csavar vár még a nézőre a történetben, amely „csavarmennyiség” nemcsak a figyelmet, de a feszültséget is végig képes fenntartani.
Természetesen nem akarom elárulni, hogy mi lesz a „harc” vége. Csak annyit kívánok még jelezni, hogy ebben a vészes háromszög-helyzetben Balázs „apró meséi”, azaz a korábbi hazugságai is átértékelődnek, jóval kisebbeknek tűnnek ahhoz képest, amit ebben a helyzetben még hazudnia kell. Hogy ezt követően Judit is beálljon a hazudósok táborába, s a néző eldöntheti: mi az, ami ebben a történelmi és magánéleti helyzetben hazugságnak, füllentésnek, vagy maximum az igazság elhallgatásának tetszik.
Rendkívül összetett, csodálatos színészi játékkal fűszerezett, Köbli Norbert forgatókönyvíró munkájának (is) köszönhetően számtalan fordulattal megspékelt szüzsé sejlik fel tehát a néző előtt, ha megtekinti Szász Atilla legújabb alkotását. Bevallom őszintén, én már a rendező tavalyi, Örök tél című filmjétől is odáig voltam, de most, az „apró meséivel” még azt az élményemet is tudta tetézni. Szóval semmiképp se hagyják ki ezt a kiváló mozit. Az Apollóban március bármely napján megtekinthetik.
Gyürky Katalin