Szerettem volna méltatni, méltó emlékezést adni neki – in memoriam -, de nem megy. Baksa halála, életútja, meg nem értettsége az ország szégyene, a „cocalizmus” klasszikus vívmánya: üldözzük el a tehetségeket, vadászat fent és lenn.
Tényleg lehetett volna szép memoár, de inkább csendet kérek mindenkitől. A harsogó nemzetemtől, amelyet úgy szeretek, hogy a szívem beleszakad. És amelynek fogalma sincs arról, kit gyászolunk most.
Nem értették, nem szerették akkor, és nem állunk jobban most sem.
Mi változott itt azóta?
„Hosszú betegség után, öt nappal hetvenharmadik születésnapja után meghalt Baksa-Soós János, választott nevén Január Herceg Tova ICY képzőművész, performer, a Kex együttes egykori énekese” – közölte a család a Magyar Naranccsal. Ennyi a száraz hír.
Soha, senki nem fogja tudni igazán, kit vesztettünk el most. Életművét ismertetni, meghatározó jelenlétét teljesen értelmetlen magyarázni, mintha a finom kalácsot sütő szomszéd Rozi néni megosztaná a receptjét. Hiábavaló, csak zseniális és életmentő ez is, az is.
(Tamás Nándor)