Én is iDE jártam! – Fantasztikus emberek, Debrecenből

Sikeres üzletemberek, tehetséges zeneművészek, korszakalkotó tudományos eredményt leíró kutatók, lelkes pedagógusok, segítőkész orvosok, innovatív ötleteket megvalósító mérnökök, agrárszakemberek, informatikusok… És még hosszan sorolhatnánk, kik kaptak diplomát az elmúlt évszázadban hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében. Hetente jelentkező sorozatunkban egykori hallgatóink mesélnek legkedvesebb egyetemi emlékeikről.

"Külső fül" az oslói Operában
 
Zongoraművészként végzett a Debreceni Egyetemen, majd útja az Operettszínházba vezetett, most pedig Norvégiában korrepetitor-karmester. Az ő felelőssége is, hogy az Oslói Opera színpadán Puccini Turandotjában, Verdi Traviatajában vagy éppen Richard Strauss Ariadne Naxosból című művében minden hang a helyén legyen.

Nagy Gábor mintegy külső fülként tesz észrevételeket, ad tanácsokat az énekeseknek, figyeli a ritmust, a kiejtést, a hangok tisztaságát és egyeztet a zenei vezetőkkel. Ugyan még csak két éve él magyar operaénekes feleségével Oslóban, már beszél norvégül és ezek mellett angolul, németül és olaszul is.

A fiatalember 2006-ban vette át zongoraművész-tanári diplomáját a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán, ám nem szakadt el az intézménytől: tanársegédként és óraadóként ő is részt vett a nála csak néhány évvel fiatalabb hallgatók oktatásában. Az Operettszínházban négy évig segítette a társulat munkáját korrepetitorként, majd 2014-ben nyílt lehetősége arra, hogy egy ösztöndíjprogrammal a Norvég Nemzeti Operához szerződhessen. Gábor élvezi a fegyelmezett skandináv munkastílust, mindennapjait a klasszikus zene teszi ki, de szívesen eleveníti fel a debreceni diákéveket, amikor az egyetemi bulikban ő is az aktuális slágerekre táncolt.

– Hihetetlen hangulatban teltek a diplomakoncertek utáni bulik és a kolis összejövetelek, bár én debreceni lévén nem voltam kollégista. Nagyon összekovácsolódott a társaság, hiszen kevesen voltunk, például az én évfolyamomon mindössze hárman végeztünk zongoraművészként. Az igazán szép emlékek a zongoraórákhoz kötődnek. B. Kiss Zsuzsanna és Grünwald Béla személyében fantasztikus tanáraim voltak, akiktől remek technikai tudást és zenei, stílusbeli felkészültséget sajátítottam el. Pedig zeneiskolás koromban, amikor nem jutottam tovább egy versenyen, majdnem abbahagytam a zongorázást – idézi fel.

Ma már lazításképpen is inkább klasszikus zenét hallgat a fiatal művész, emellett pedig egy különleges hobbival is büszkélkedhet. Rendszeresen fotózza az utasszállító repülőgépeket és szeretné megszerezni a kisgépes pilótajogosítványt is.

Matematikus a rektori székben

Az Esterházy Károly Főiskola rektoraként sem szakadt el a katedrától Liptai Kálmán, akinek szívügye a tanárképzés megreformálása. Matematika-fizika szakon végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ám szíve visszahúzta szülővárosába, Egerbe. Először egykori középiskolájában tanított, majd a főiskolára került, ahol lassan három évtizede dolgozik. A debreceni egyetemi évek emlékét azonban máig szívesen őrzi.

– Erről nagyon nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni. Ritkaság egy hallgató életében, hogy már akkor és ott tudja: nagyon szerencsés. Általában utólag szokták ezt felismerni. Olyan elképesztő professzorok jutottak nekem osztályrészül, mint Győry Kálmán, Daróczi Zoltán vagy Csikai Gyula, akik meghatározták a pályámat. Mindig eszembe jut, amikor írok a táblára, hogy mit mondanának erre a nem túl szép táblaképre – mosolyog a rektor.

– Minden, ami fontos számomra az életben, az Debrecenben történt. Ott ismertem meg a feleségemet – egy évfolyamra jártunk –, ott kaptam diplomát, majd PhD fokozatot. Ami a múltam volt, és ami a jelenem, azt Debrecennek köszönhetem. Ha oda megyek tárgyalni, most is azt érzem, hogy hazatérek. Amikor pedig az életemben nagy választások elé kerülök vagy nehéz időszakot élek meg, elutazom a cívisvárosba, sétálok az utcákon és a régiek szellemét keresem, akik nekem mindig segítettek – meséli a matematikus.

Liptai Kálmán rektorsága kezdete óta azon dolgozik, hogy az évszázadokkal ezelőtt Eszterházy Károly püspök által egyetemnek álmodott iskola megkaphassa méltó rangját. Igazi nagybetűs, színvonalas, európai egyetemet szeretne létrehozni, amilyen kép a debreceni évek alatt benne kialakult az egyetem szó hallatán.  Emellett a tanárképzés újragondolása is kiemelt célja.

– A tanárképzés számomra nagy szerelem, amikor a tükörbe nézek, nem a rektor néz rám vissza. Én inkább egy alázatos tanárnak érzem magam és remélem, hogy ebben még sok örömöm lesz. Heti négy órát most is tanítok, nem lennék meg a katedra nélkül – vallja be.

Világklasszis pólós az egyetemen

Kétszeres olimpiai bajnok, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- és középkeresztjével kitűntetett többszörös magyar gólkirály vízilabdázó és nem mellesleg a Debreceni Egyetem végzős hallgatója. Varga Tamást már csak egy szakdolgozat és az államvizsga választja el attól, hogy megkapja sportszervező szakos diplomáját. – Én sosem tudtam két dolgot egyszerre jól csinálni, várnom kellett az egyetemmel addig, amíg a profi válogatott pályafutásomat be nem fejezem. Összességében nagyon sok pozitívumot tett hozzá az életemhez az a három év, amíg ide jártam. Izgalmas volt ismét vizsgázni, szinte újra tininek éreztem magam 38 évesen – mondja mosolyogva. 

Viccesen meséli, hogy hiába a két olimpiai érem, labdajáték tantárgyból szinte az egész csoport megbukott, amikor segített nekik a ZH-n, viszont órán élő lexikonként tudott beszámolni az ötkarikás játékokról. Az oktatók minden segítséget megadtak ahhoz, hogy az élsport mellett/után újra az iskolapadban sikeresen vegye az akadályokat az egyetemen. Akadtak azért kínos helyezetek, például amikor egy kanadai edzőtáborból hazaérve épp csak odaért a Kiváló Sportolói kitüntetés átvételére. 

– Sajnos ezekbe az edzőtáborokba nem nagyon viszi magával az ember az öltönyét, nyakkendőjét, így aztán farmerban és pólóban jelentem meg ott, ahol mindenki ki volt öltözve. Egy kicsikét muris volt, de elmondtam, mikor kiszólítottak, hogy ne vegyék tiszteletlenségnek, de én tényleg edzőtáborból érkeztem ide.  

Három éve még aktív játékosként választották meg a Debreceni VSE elnökének, 2013 februárjától pedig vezetőedzőként irányítja a klubot. Varga Tamás Pólósuli néven vízilabdaiskolát nyitott és létrehozott egy alapítványt a hátrányos helyzetű gyerekek támogatására, hogy az anyagiak ne okozzanak gondot a jövő bajnokainak. Ezért ült ismét iskolapadba, hogy az itt tanultakat menedzserként hasznosítsa. Nemrég megszületett kisfia, így a szakdolgozatot és az államvizsgát elhalasztotta, de bízik benne, hogy decemberben már kezébe veheti diplomáját. 

Ha Ön is a Debreceni Egyetem hallgatója volt, csatlakozzon Alumni Közösséghez!