Charles Darwin születésének évfordulója, február 12, a Darwin-nap a tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe. A Szkeptikus Társaság jóvoltából 2007-ben először Magyarország is felkerül a Darwin-nap képzeletbeli térképére.
Bár a Darwin-nap a gondolkodást ünnepli, létezik a Darwin-díj, amelyet azoknak ítélnek meg, akik valamilyen különösen buta, ügyetlen módszerrel próbáltak egy számukra érdekes célt elérni, és ez az életükbe vagy a nemzőképességükbe került. Több magyar is megkapta már ezt a kitüntetést.
A legrégebbi eset a paksi faágyú legendája. A középkorban Paks háborúba keveredett egy szomszéd faluval.
Az 1600-as években Paks egy kis falu volt, ma Magyarország egyetlen atomerőművével büszkélkedő kisvárosa. A múltban a falunak gondjai voltak egy szomszéd településsel, mert folyton paksi földön legeltették a teheneiket.
Egyszer egy idegen rátámadt a paksi pásztorra, csúnyán megverte, a teheneit elkobozta. Ám ez nem akármilyen pásztor volt, hanem a polgármester fia. A paksiak fegyvert ragadtak, vagy inkább fegyverként forgatható munkaeszközöket. Az eredmény egy kisebb csata volt a két falu között.
A bátor paksi sereg vereséggel vonult vissza.
Paks polgármestere nem tántorodott el, és megparancsolta embereinek, hogy készítsenek egy ágyút, amellyel szétrobbantják az ellenséget. Könnyebb volt mondani, mint megtenni, mivel nem rendelkeztek a szükséges eszközökkel és anyagokkal egy ágyú elkészítéséhez.
– Nem számít – mondta a bölcs polgármester -, vágj ki egy fát, és készítsd el a törzséből az ágyút!
A falu határában álló százéves tölgyfából egy éjszaka alatt el is készült a történelem első bevetésre kész faágyúja, aminek elsütésére az egész falu kíváncsi volt.
A fegyvermester megtöltötte lőporral az ágyút, beletett egy nagy sziklalövedéket a csövébe, a fegyvert az ellenséges falu felé irányította és elsütötte… KABOOMM!!
A lőporral megtöltött ágyú felrobbantotta a fél hegyet és több tucatnyi bámészkodót ölt meg. A halottakat látva a polgármester azonnal kihirdette győzelmüket, mondván: „Ha ennyi halott van nálunk, mennyi lehet az ellenségnél?”
A történet érdekessége, hogy teljesen ismeretlen a paksi helytörténészek előtt. Nem úgy a tihanyiak számára, akik lelkesen ápolják a paksival szinte szóról szóra megegyező tihanyi legendát (elbeszélő költemény és színdarab is készült belőle), és igencsak sajnálják, hogy az amerikai sorozat nem tihanyiként emlékezik meg a faágyúról.
Az Állítólag (Mythbusters) 2003-as adása adta közre és rekonstruálta a sztorit. A műsorba valószínűleg a Darwin Awards 2001-es kiadványából kerülhetett be a történet. Hogy itt miért lett Tihanyból Paks, az rejtély.
A műsor megmutatta, hogy egyetlen éjszaka alatt lehetetlen lett volna ágyút fúrni egy farönkből az akkori technológiával. A rönkből készült, 170 g korhű puskaporral megtöltött ágyú sikeresen kilőtt egy 450 g-os, kézzel vésett gránit ágyúgolyót hatalmas távolságra (a pontos méret nem ismert, mivel az ágyúgolyót soha nem találták meg). 2,3 kg lőporral megtöltve, és a csövét bedugva, a faágyú elég nagyot robbant ahhoz, hogy egy középkori kisváros egy részét elpusztítsa.
Forrás: https://darwinawards.com, https://www.telepaks.net/ és Állítólag