Csak a tények kedvéért: miközben az átlag nettó bér 159 ezer forint Magyarországon, átlagosan mintegy 235 ezer forintos nettó fizetést tartanak elfogadhatónak pályájuk kezdetén a 16-18 éves diákok, a minimum igényük nettó 158 ezer forint elrugaszkodva a valós munkaerőpiaci lehetőségektől – derült ki a Provident Pénzügyi Zrt. megbízásából készült legfrissebb kutatásból. A több mint 1000 középiskolás diák megkérdezésével végzett reprezentatív kutatás szerint a középiskolás diákok 51 százalékánál elvárás a magas fizetés, már az első munkahelynél nettó 375 ezer forintot tartanak megnyerőnek. A gimnáziumban tanulók még ennél is magasabb, 400 ezer forintot ítélnek kedvezőnek.
Pofátlanság mindenkivel szemben, aki ebben az országban ezen összegek töredékéért dolgozik, küzd, kínlódik, és nagyravágyó fiatalokat nevel.
Egyrészt viccesek a fenti sorok. Nem kicsi, hanem nagyon. Másrészt ugyanakkor sírhatunk is abban az esetben, ha ezt komolyan is gondolja az ifjúság; nem sok realitást tükröznek ugyanis a leadott igények, s akárhogy is, de ők a felnövekvő generáció, némelyikük a jövő értelmisége lesz.
Másrészt azt is mondhatnánk, hogy szuper, oké, rendben vannak ezek a számok, ez kell, így kell, ez a helyes gondolkodás, nincs ebben semmi arcoskodás. Mondhatunk külföldi példákat, összevethetjük fizetéseinket a gazdagabb EU-s országokkal, és bizony elmondhatjuk, hogy mennyire jogos elvárás az első munkahelyünktől a nettó 400.
Harmadrészt viszont iszonyatosan nagy pofátlanság az egész. Pofátlanság mindazon széles tömegekkel szemben, akik diplomával, diplomákkal a kezükben heti hét nap becsületes munkával keresik meg ennek felét sem. Pofátlanság mindenkivel szemben, aki ebben az országban ezen összegek töredékéért dolgozik, küzd, kínlódik, és nagyravágyó fiatalokat nevel fel.
Félreértés ne essék! Természetes az, ha van az emberben motiváció, ha többet, jobbat akarunk elérni másoknál, szüleinknél, embertársainknál, de itt valami bődületes tévedést érzek. Ez ugyanis Magyarország. A hely, ahol sokat és keservesen kell küzdeni a puszta létezésért is, ahol a jövedelmekhez képest sokba kerül a rezsi, az élelem, a gyógyszer, az autók, a lakások. Ez az a hely, ahol sokszor össze kell szorítani fogainkat, és könnyes szemmel el kell engedni vágyott dolgokat.
Ez az a hely, ahol sokszor megrészegedve, egy életen át keressük a választ arra, hogy miért csak ezen vagy azon az életszínvonalon élünk, miközben becsülettel dolgozunk. Ez az a hely, amelynek ajtaját berúgta a vadkapitalizmus, ahol a keleti fizukat a poros álláson hagyva iszonyú hamar mintaként megjelent a „Nyugat”.
Ez az a hely, ahol szerényen, alázattal fogadjuk a kicsit is, a keveset is, s a jót is. Lehet, nem tetszik, lehet, hogy ez nem jó, lehet, hogy szerénységünk lenézendő, de ilyenek vagyunk, s ez az otthonunk, ami persze pénzért bármikor eldobható.
KB