Hiszek egy rendszerben, a mindenható rendszerben

Olvastam ma, sőt közöltük is a hírt egy nőről, aki bíróság elé állt, mert valahol azt kommentelte valamiről, hogy az nem létezik, vagy legalábbis nem úgy van. Nem kicsit nyeltem-e sorok láttán, eléggé nehezen hittem el, hogy ilyen miatt ma valaki Magyarországon gyorsított eljárással bíróság elé állhat. Rövid emésztgetés után rájöttem, hogy nekem ez tulajdonképpen jó, mert ezek szerint bármit megírhatok, Önnek, Kedves Olvasóm, viszont vigyáznia kell, hogy elhiszi-e azt, ami írok, vagy sem. Ha nem, s ezt meg is írja, akkor bizony manapság könnyen ráfázhat.

Mégsem jó. Hiszen nem írhatok meg én sem mindent, úgy ahogyan szeretnék, mert annak súlyos következményei lehetnek. Manapság ugyanis a rosszhírű taplók is "nemlézető" jó hínevükért kardoskodnak a bíróságokon, s a tét nem is oly kicsi a firkászok számára: pénzben, karrierben, állásban, életben mérik manapság az ilyesmit. Van tehát szabad sajtó, igen van, ha valakinek annyi pénz lapul a zsebében, hogy állás már nem is nagyon kell, ha meló nélkül elég a manna unokáinak is. Firkász körökben azonban ez igencsak ritka ugyebár…

Patthelyzet. A firkász mégsem írhat akármit, az olvasónak meg mindent el kell hinnie, ha nem akar a bíróságon kikötni.

Így hát döntöttem. Kénytelen vagyok mindent elhinni, mert nekem csak így lesz jó. Nem jó érzés ez így elsőre, de rendkívül megnyugtató. Megnyugtató elhinnem, hogy Magyarország fociban a legjobb, hogy esett már Debrecenben piros hó, hogy a cigaretta egészséges, hogy a hűtőszekrény valójában fűt, hogy a medve egy barátságos jószág, hogy Magyarországon mindenki jól él, hogy van szabad magyar sajtó, hogy Európa csúcsán vagyunk, hogy tele vagyunk lóvéval, hogy nem kell a többségnek 7 napból 8-at güriznie a kisebbségért, hogy nálunk egyre több a jó munkahely, hogy a sör forrón az igazi, hogy nem jó a női melleket cirógatni, és azt is elhiszem, hogy nem lehet g.ci egy miniszterelnök. Mindent elhiszek, csak könyörgöm, ne legyen több baj!