Holló a hollónak…

Néhány éve alakult egy jól induló kis csoport a Facebookon. Szépen gyarapodott a létszám, s mára már vannak vagy 44 ezren. Ami jónak indult, mostanra szépen le is züllött, az értelmesebbje magától távozott, a többieket meg valahogy kitúrta magából a „csapat.” Az ötlet kiváló volt, a kivitelezés zseniálisan olcsó és egyszerű, most mégsem szól másról, minthogy a csoport tagjai nyilvánosan kioktatják, megalázzák, lefikázzák egymást. Még olyan posztok alatt is megjelenik a rosszindulatú hozzászólás, melyek aztán tényleg nem sok vizet zavarnak, viccesek, ne adj’ Isten tanulságosak. Sosem felejtem el például annak a lánynak az esetét, aki szimplán segítséget kért volna abban, hogy hogyan jusson el A-ból B-be tömegközlekedéssel. Praktikus kérdésére néhány értelmes válasz után sorra özönlöttek a szexuális tartalmú felajánlások, kicsit sem vicces, ízléstelen kommentek. Szegény lány, a végére már azt is megbánhatta, hogy egyáltalán segítséget kért. Ma pedig éppen azon kezdtek el a tagok veszekedni, hogy van-e értelme eltávolítani egy méhkast egy óvoda melletti fáról, vagy éppen arról, hogy „a nap tahója” valóban tahó-e. Önmérsékletnek, toleranciának, emberségnek nyoma sincs.

De vajon honnan ez a sok rosszindulat? Ki a fene vitte el ezt az egészet ebbe az irányba (nemcsak lokálisan, hanem globálisan is)? Kinek jó az, ha emberek egy csoportja nyíltan alázza egymást a világhálón? Miért érzi magát mindenki megmondónak, okosabbnak, bölcsebbnek, viccesebbnek a másiknál? Mire jó ez az egész és hol van ennek a vége? Magyar betegség ez? Vagy minden nemzet így tesz a sajátjaival?

Napról napra, amikor minden egyes poszt alatt meglátom a fortyogó rosszindulatot, mindig egy rémséges kép villan be. Mintha éhező farkasok közé sétálna be nap mint nap egy-egy védtelen őzike. Mintha az őzikének már nem is látszana körvonala sem, ártatlan mivolta sem, elnyom ugyanis minden emberit a farkasok hörgése, a csontok ropogása, a vér szaga. Szinte látom magam előtt a sötét képet arról, amikor a farkasok őzikék híján már egymás farkát kezdik el kapkodni, s egyszer csak szertefoszlik az egész kiéhezett, kiégett falka.

Pontosan így zajlik ez a dolog most is. Vannak még ártatlan őzikék, akik be-betévednek a farkasok közé. Számuk azonban egyre fogy, a falka pedig egyre éhesebb. Talán majd máskor, máshogy, egy alkalmasabb Debrecen megérdemel egy ilyen fórumot. Egyelőre azonban úgy fest, ezt a közösséget szétverte maga a közösség.

KB