M. Night Shyamalan, a Hatodik érzék és a Széttörve rendezőjének filmje a mozik nyitása óta tartja lázban a rajongókat. A legtöbb kritikus vegyes véleményt fogalmazott meg a film kapcsán, lássunk most néhány okot, amiért érdemes mégis érdemes megnézni a filmet.
Az alapötlet
Kivételesen nem saját ötlettel dolgozott a rendező, az Idő ugyanis egy svájci képregény alapján készült (Pierre Oscar Levy és Frederik Peeters: Sandcastles). Egy túristaparadicsomba érkező család, és néhány másik nyaraló egy olyan partszakaszon tölti a napját, ahol másképp telik az idő: a felnőtteken egy ideig nem látszik, de a 6 és 11 éves gyerekek elképesztő gyorsasággal válnak fiatal felnőttekké. Természetesen egy rejtélyes erő miatt képtelenek elmenni a partszakaszról és ahogy az általában lenni szokott az egy helyre koncentrálódó thrillereknél, nagyon gyorsan egymás ellen fordulnak a szereplők. A rendező egyik erősségei közé tartozik az izgalmas, furcsa, szokatlan alaphelyzetek kialakítása.
Társadalmi problémák
A hirtelen öregedéssel szembesülő négytagú, barátságos család egyfajta ellentéte a partszakaszra vetődött szívsebész főorvosnak, valamint csinos, nála sokkal fiatalabb feleségének. A mondanivaló kissé szájbarágós: a kevésbé gazdag, nem teljesen hibátlan család szépen, méltósággal és nyugalommal öregszik, míg az említett orvos skizofréniától szenvedve megpróbál mindenkit megölni, korábban csinos felesége pedig gyakorlatilag összeaszik.
A kamera
Azoknál a műfajoknál, ahol a film egyik legnagyobb fegyvere a feszültségkeltés, fontosnak gondolom, hogy a kamera megpróbálja ezt az érzést minél inkább közvetíteni a nézők felé. Mike Gioulakis ezen a téren remek munkát végez, egy-két egészen indokolatlan arcközelitől eltekintve. A kamera mozgás úgy érzékelteti az idő gyors múlását, ahogy a színészek sem képesek, az egyik pillanatban még egy terhességet látunk, majd mire körbefordul a kamera már meg is született a gyerek.
A metafora
Bár a film végi csavar kissé felülírja az egész alkotáson át húzódó metaforát, hiszen egy igazán gyakorlatias magyarázatot ad a film eseményeire, nem mehetünk el szó nélkül a film allegorikus mivoltán sem. Az élet sebesen elrohan mellettünk anélkül, hogy kiélveznénk minden pillanatát, ami a szereplőkkel mindössze egy nap alatt történik, felgyorsult öregedés, majd a szülők gyors halála, a gyermekek gyors felnövése, mindenki számára rémálom lenne.