2007 óta, az ENSZ határozata alapján április 2-a az Autizmus Világnapja. Sajátos nevelési igényű csoportot működtető óvoda vezetőjeként miért tartja fontosnak a kezdeményezést?
Az Autizmus Világnapján célunk a figyelemfelhívás arra, hogy egyre több a diagnosztizált, autizmusban élő gyermek, de nem megoldott a gyermekek többségének sorsa, a családok helyzete, az intézményes nevelésük. Sok gyermek nem alkalmas az integrálásra, az intézményes nevelésre, ők otthon maradnak, elszigetelődnek családjukkal együtt. A többségi társadalom keveset tud az autizmusról, ezért fontos, hogy az elfogadásuk, befogadásuk miatt megismerjék a tüneteiket, azt, hogy hogyan tudnak segíteni nekik.
Mire ad lehetőséget a világnap, egy ilyen jellegű fókusz a hétköznapokban?
Az autizmussal érintett családok egy zárt világban élnek. Nem szívesen járnak az utcán, közösségbe, programokra, mert a gyermek viselkedése miatt megszólják őket. A gyermek olyan, mint a hozzá hasonló korú gyermek, külső, látható jelei ránézésre nincsenek, ezért úgy kezelik őket, hogy neveletlenek. A szülők óvodába jövet a tömegközlekedési eszközökön naponta élik meg ezeket a konfliktusokat. Ezért a szülő rejti, nem viszi sehova a gyereket.
Arra buzdítjuk a szülőket, hogy álljanak a nyilvánosság elé és képviseljék a gyermekek jogait, tegyenek azért, hogy megismerjék az autizmust. 2017-ben nagy társadalmi összefogással, Debrecen polgármesterének védnökségével megszerveztük az első debreceni „Kék sétát”, az Autizmus Világnapja alkalmából. Minden képzeletünket felülmúlta a csaknem 800 fős tömeg, akik megmozdultak a kezdeményezésünkre. Azóta a szülők egyesületet hoztak létre és átvették a program szervezését. A jelenlegi járványügyi helyzetre való tekintettel a figyelemfelhívó séta most elmaradt, de ha óvoda lenne, akkor újra szerveztük volna, ahol immár a hagyományok szerint nemcsak az autizmusban érintett családok, hanem sok óvodánkba járó család részt vett volna kék szalaggal és lufival, hogy kifejezzék szolidaritásukat, és segítsék az ügyüket.
Az autizmussal kapcsolatban a legtöbbször az elfogadás kerül középpontba. Mit gondol, mit tapasztal, melyek lehetnek a legnagyobb tévhitek az autizmussal kapcsolatban?
Az autizmus széles spektrumon mozog. Nem minden gyermek alkalmas az integrációra és legtöbbször nem azért, mert nem fogadja be őket a közösség, hanem mert ők nem fogadják el a tömeget, a nagyobb létszámú közösséget. Nagyon érzékenyek a zajra, extrémen viselkednek, például visítanak, harapnak, dobálnak és önmagukra, másokra veszélyesek. Számukra csak a kislétszámú csoport, az egyéni figyelem és a speciális módszerek alkalmazása a megoldás. A legnagyobb problémát a szülők tagadása, hárítása, csodavárása jelenti számunkra. Megtévesztő ugyanis sok autistánál, hogy egy területen kiemelkedő képességekkel rendelkezhet, előfordulhat, hogy fejben számol, olvas már 3 éves korában, lexikális a tudása, ezért a szülő úgy látja, hogy a gyermeke zseni, pedig a többi területen alul vagy egyáltalán nem teljesít. Elsősorban a szülői elfogadásra, együttműködésre van szükség ahhoz, hogy hatékony legyen a gyermek fejlesztése.
Mire taníthat meg az autizmussal való találkozás gyermeket és felnőttet érintően egyaránt?
A gyakorlatunk szerint egy autista gyermeket egy gyógypedagógiai asszisztens kíséretében viszünk integrálásra a többségi csoportba, ahol a gyermekek felkészülten várják és segítik az ott tartózkodás ideje alatt a tevékenységeiben. Beiratkozáskor, az első szülői értekezleten felkészítjük a szülőket, majd a gyermekeket arra, hogy találkozni fognak az autista gyerekekkel. Elmondjuk milyenek, miben más a viselkedésük és hogyan kell azt kezelni. Azt tapasztaljuk, hogy a gyermekek számára természetes a másságuk, soha nem bántják, hanem segítik őket a játék, az udvari mozgás során. A szülők többsége örül annak, hogy gyermeke találkozik másságot mutató társakkal, mert az együttélés, a tolerancia, a segítségadás szemléletét így viszik értéként magukkal a felnőtt életükben is. Mintát, példát kapnak a velük való eltérő kommunikációra. Fontos lenne számukra, ha több vizuális jelet (piktogramot) alkalmaznának az utcákon, közintézményekben, ezzel segítve tájékozódásukat. A Kék sétákkal sikerült demonstrálnunk azt, hogy Debrecenben is sok érintett gyermek van, ezért nemcsak az óvodai ellátást, hanem a későbbi tanulmányokban való részvételt is biztosítani kell számukra.
A jelenlegi, járványügyi helyzet a legtöbb embert változásra, változtatásra kényszeríti. Miben okozhat nehézséget a jelen helyzet az autizmussal élők hétköznapjaiban?
A szülőkkel, gyermekekkel gyógypedagógusaink a rendkívüli helyzetben is tartják a kapcsolatot, így tudjuk, hogy legnagyobb problémát a napi rutintól való elszakadás jelenti. Az óvodában nagyon nehéz munkával kialakítottunk egy napirendet, amit következetesen betartunk. Irányítjuk a szülőket abban, hogy ezt a napirendet otthon is kövessék. A gyermekek nemértik, hogy mi az oka a bezártságnak, miért nem mehet ki, különösen a hiperaktivitással is rendelkező gyermek vágyik a mozgásra. Vannak munkahelyek, akik úgy segítik az édesanyát vagy édesapát, hogy hamarabb végezhet a munkával, hogy időben tudjon jönni az óvodába, ezt a mintát lehetne követni más munkahelyen is. Nagyon nehéz helyzetben vannak az érintett szülők. Ebben a vészhelyzetben szükségük lenne a támogatásra, segítségre. A gyermekkel nem tudnak bevásárlást intézni, nehéz a mindennapi feladatok ellátása, most a nagyszülőket is védeni kell, nem tudnak tőlük sgítséget kérni, ezért fontos, hogy a környezetükben lakók kérdezzék meg, miben segíthetnek, és figyeljenek rájuk.