A futballvilág egyik megosztó eseménye a jelenleg is zajló FIFA-klubvilágbajnokság. Létjogosultsága és visszássága érthető okokból osztja meg a labdarúgás társadalmát – figyelem, véleménycikk!
Jelenleg az Egyesült Államokban vívják a klubvilágbajnokság összecsapásait. Ezen az eseményen olyan európai topcsapatok szerepelnek mint a Manchester City, a Chelsea, a Real Madrid, a PSG vagy épp az épp a párizsiak ellen búcsúzó Bayern München, akárcsak olyan keleti vagy épp amerikai csapatok, amelyek számára a sztárokkal találkozni örömünnep – noha a Lionel Messi fémjelezte Inter Miami, mint “kis”csapat esetében talán már megszokott színvonalról beszélhetünk. A probléma mégsem itt gyökerezik.
A meghatározó topklubok, mondhatnám, elitklubok 38-40 meccset játszanak egy szezonban, a válogatott játékosok ennél jóval többet is rúgják a bőrt, ám a klubvilágbajnokság nívója (lásd, Bayern München – Auckland 10-0) még csak meg sem közelíti az egyes európai ligák szakmai és lelátói színvonalát minőségében. Persze vitathatatlan, hogy a szponzori szerződések, televíziós közvetítések révén financiálisan óriási profitot is jelenthet az esemény, a futballhoz kifejezetten sokat mégsem tesz hozzá. Sőt, valakitől elvesz.
Mint például Jamal Musialától a 2-0-ra végződött PSG – Bayern negyeddöntőn. A bajorok középpályása egy szerencsétlen, ártatlan ütközést szenvedett Donnarummával, majd brutális lábsérülés miatt kellett hordágyon levinni a németek játékosát. Mindez pedig jócskán kihathat a csapatbeli szereplésére, a közelgő szezonjára, hiszen már a látottak alapján is rendkívül súlyos volt az eset, a legfrissebb hírek alapján pedig legalább 4-5 hónap lesz a felépülése.
A hat kontinens szövetségéből született FIFA-esemény tehát bőven tartogat még kérdőjeleket, ám a nézőszám egyelőre gyér, és a veszélyfaktorok sem merülnek ki csupán a fáradtságban.
BM