Komolyan lehet-e venni egy menekültpárti tüntetést?

Nézem a gyulai fotókat, állnak vagy tucatnyian a szakadó esőben, előttük csirkeháló, kezükben zászló, Endivajnás gyűrött papír, Orbánt ekéző feliratok. Úgy állnak ott az esőben, mintha az égvilágon semmi fontosabb dolguk nem lenne. Nem számít a család, nem számít a kedves, nem számít, hogy lesz-e holnap meleg kaja ebédre, nem számít semmi, csak állni az esőben, és tüntetni a menekültek mellett.

Örökbe fogadni, hazavinni valószínűleg egyikőjük sem akar egyetlen migránst sem, tüntetni mellettük a szakadó esőben, viszont tüntetnek szép számmal: vagy tízen.

Ám nemcsak Gyulán viselik ennyire szívükön a bevándorlók sorsát, hanem bizony Debrecenben is megmozdul a kritikus „tömeg”. Vélhetőleg nem lesznek annyian ők sem, mint a Debrecenben heréző bevándorlók, ami nagy kár, hiszen ha lennének vagy 1500-an, akkor mindenkinek jutna otthonra egy kedves, becsületes, szeretetreméltó afgán, iráni vagy pakisztáni forma, aztán meg is oldódna a táborkérdés egy időre.

Hogy ezt lehet-e az ilyesmit komolyan venni? Nagyon nem. Komolytalan és szánalmas az egész.

Nem azért, mert az ő véleményük eltér az enyémtől, hanem azért, mert ezeknek az embereknek a menekültáradat csak ürügy egy kis tüntetésre, sőt a nagypolitika szintjén is csak egy remek alkalom ez a borzalom arra, hogy ki-ki szimpatizánsokat, vagy gyűlölködőket gyűjtsön maga mellé. A problémánk, a nyomorunk, a lakóhelyünk, az országunk, az életünk, a biztonságunk ugyanakkor csakis a mienk (lenne).