A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola öt versenyzője is ott lesz az olimpián. A 400 gátas Koroknai Máté július 30-án mutatkozik be Tokióban, ezúttal ő adott interjút a DSC-SI honlapjának.
Mennyire volt stresszes a kvalifikációs időszak vége, amikor még ,,csak” benne volt a levegőben, hogy meglehet a kvóta?
Koroknai Máté: Az utolsó verseny (debreceni ob) előtt próbáltam minél kevesebbet gondolni rá, mert úgyis az volt a lényeg, hogy a lehető legjobbat fussam. Az idővel elégedett voltam, viszont tudtuk, hogy kb. a 40. helyen leszek vele. Volt még egy utolsó verseny Svájcban, ahol a többi 400 gátasnak volt lehetősége javítani. Ez volt a legizgalmasabb. Szerencsére, akik veszélyesek voltak rám, nem futottak már jobbat. Ezután már csak ki kellett várni, hogy végleges legyen a kvalifikációs lista.
Miután végleg eldőlt, hogy ott lehetsz Tokióban, hány kilométeres körzetben hallották az örömujjongásod?
KM: Budapesttől Debrecenig is eljutott.
Májusban Ostravában egyéni csúcsot futottál, életed formájában vagy?
KM: Igen, azt számoltam, hogy életem tíz legjobb eredményéből hetet idén futottam. Időben jobbra számítottunk még május elején, de a sok versenyzés miatt keveset tudtam edzeni, és ez egyelőre nem jött ki. Amennyiben a körülmények engedik, remélem Tokióban meg tudom még javítani.
A Gyulai Memorialon – július 6-án – álltál rajthoz utoljára, ki vagy már éhezve a versenyre?
KM: Egyelőre az edzésekre koncentrálok. Az éhséggel nem lesz baj, mikor arra kerül a sor.
Apropó edzések, ilyenkor már az utolsó simításokon, a finomhangoláson van a hangsúly?
KM: Amennyire lehet, most bepótoljuk az állóképességi munkát is, ami a versenyek miatt háttérbe szorult. A gáttechnikámmal szerencsére nincs baj, ezért tudunk a többi fontos összetevővel foglalkozni.
Avass be a részletekbe!
KM: A héten viszonylag sok sprintet futottam, kevés pihenővel. Ezzel a savasodást próbáljuk eltolni. Ahhoz pedig, hogy a célegyenest is bírjam, fogunk még 400-nál hosszabb távokat is futni. Közben nem hanyagoljuk el a konditermi edzéseket, és a gyógytornát sem. Aztán a futás előtti utolsó héten kicsit lazítunk a terhelésen, hogy kipihenjem a munkát.
Megkerülhetetlen a kérdés. Testvéred, a sokszoros magyar bajnok 400 gátas Tibor is részese a még hátralévő felkészülésnek?
KM: Neki sajnos nem úgy alakult a szezon, ahogy tervezte, ezért most azon dolgozik, hogy az augusztusi versenyekre formába kerüljön. Így másfajta edzéseink vannak, de amit tudunk, azt együtt csináljuk, hogy segítsünk egymásnak.
A megunhatatlan: Mit vársz magadtól, mivel lennél elégedett?
KM: Szeretném az adott pillanatban lehetséges legjobbat nyújtani. Attól függetlenül, hogy mire elég, ha úgy jövök le a pályáról, hogy kifutottam magam, elégedett leszek.
Ki az a sportoló, akit megállítanál az olimpiai faluban egy közös fotóra?
KM: Esetleg Karsten Warholmot, aki nemrég futott világcsúcsot 400 gáton. Egyébként nem igazán vonz a fotózkodás.
Van olyan étel, ami a hazaérkezésed után rögtön az asztalra kerül?
KM: Az édesanyám töltött paprikájának örülnék, de remélem Tokióban jó lesz a sushi.
(DSC-SI/ÓNF)