Megnyílt a XIII. Deszka Fesztivál

A hagyományaihoz híven a Csokonai Színház DESZKA Fesztiválja most, XIII. alkalommal is egy társművészet előtérbe helyezésével nyitotta meg kapuit. Március 29-én délután 17 órakor a teátrum igazgatója, Gemza Péter Szilágyi Lenke fotóművész munkásságát éltetve, az ő tárlatára invitálva nyitotta meg a kortárs magyar drámák idei seregszemléjét.

Ahogyan minden évben – hangsúlyozta a direktor – Szilágyi Lenke kiállításával is igyekeztek olyan tárlatot a DESZKA nyitóeseményéül választani, amely valamilyen módon, szempontból kötődik a színházhoz és benne ehhez a rangos fesztiválhoz. Nos, az idei évre Szilágyi Lenke Íróportrék című kiállítása remek választás: hiszen a kortárs írók portréiból álló tárlaton sok olyan magyar írót fedezhetünk fel, akik szerzőként, ítészként, vendégként korábban részt vettek már a DESZKÁ-kon.

Gemza Péter a megnyitóját egy személyes élménnyel kezdte: amikor meglátogatta az alkotót, hogy beszéljenek a leendő kiállításról, a falról egy tyúk vagy egy kakas nézett vissza rá. Nem volt ideje eldönteni, hogy melyik a kettő közül, mert hamar rájött: a fotóművésszel nincsenek egy idősíkban. Szilágyi Lenke ugyanis a pillanatban, a pillanatnak él, s a vendégnek is ennyi időt hagyott a madár megszemlélésére… Ráadásul az is hamar kiderült, hogy a művész nem épp vendégfogadásra van berendezkedve. Hiszen ő a képeiben, a képei által él, amelyeknek egytől egyig megvan a maguk helye az életműben. Egy portré azonban nem portré, hangsúlyozta Gemza Péter, ha az csupán egy kép. Szilágyi Lenke fotói attól portrék, hogy a lényeget ragadják meg egy-egy arcban, egy-egy arcon. Azt írják róla: a bizalmas pillanatokat képes megragadni, de ha jól megfigyeljük, bármely pillanatot képes megragadni, s azt érdekessé tenni a csak rá jellemző egyedi látásmódjával.

Erre a látásmódra azonnal felfigyelt a szakma, amikor, a ’80-as évek elején Szilágyi Lenke alkotni kezdett. Ekkor az értelmiségi szubkultúra érdekelte: egyként lefényképezte a szétdobált szobabelsőket, ágyakat, mint a szórakozóhelyek intimitását, a cigarettavéget egy-egy szájban. Aztán filmes alkotók és színházak kérték fel együtt-munkálkodásra, így dolgozott Szomjas Györggyel, Jancsó Miklóssal és Jeles Andrással is.

A most a Csokonai Színház nézőtéri büféjében kiállított tárlat darabjai egy 2014-ben a Magvető Kiadó gondozásában megjelent, A szabadság színes ceruzái című kötethez készültek. Abban huszonöt kortárs író portréja szerepel, itt, a tárlaton huszonhat híres írót ismerhetünk fel a képeken. Azért a feltételes mód, mert a fotók alá nincsenek odaírva a nevek. Szilágyi Lenke egyedi képei ugyanis nem viselik el a képaláírást vagy kommentálást. Így mindenki tesztelheti saját magát, hogy hány kortárs író nevét tudja kapásból saját maga képzeletben „odaírni” az adott portré alá.
A debreceni születésű alkotóművész fotói között természetesen szerepel a szintén debreceni kötődésű, azóta már elhunyt Borbély Szilárd portréja is, és sajnos nem ő az egyetlen, aki a fotókon látható művészek közül már nincs közöttünk.

A gyönyörű és valóban egytől egyig egy-egy lenyűgöző pillanatot ábrázoló íróportrék április végéig tekinthetők meg a Csokonai Színház nézőtéri büféjében.

Gyürky Katalin

Exit mobile version