Mindannyian tudjuk, értjük, de szomorúak vagyunk…

Ez az augusztus huszadika mindenkinek más, az egész évünk más. Rendszerint ilyenkor már nyüzsög a város. Ma nem. Ma kicsit mindannyian ezt érezzük, azok is akik táncoltak, azok is akik nézték…

"Tudom, értem, nem lehet. De ott legbelül mégsem értem, miért nem kell hajnalban kelni,kontyot csinálni,sminkelni, ezredszer ellenőrizni, megvan -e minden. Nem, ma nem kell 6 km-en át vonulni, táncolni, mert nem lehet. Nézek ki az ablakon és folyik a könnyem. Negyven éve semmi másról nem szól nekünk augusztus huszadika, csak a Virágkarneválról. Sok csodás fellépésünk volt az elmúlt napokban, még sose szerepeltünk 150 mazsorettessel a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon, a főtéren, de mindez nem tudja kárpótolni a mai felvonulást. Ez olyan,amit nem lehet elmesélni, nem véletlenül emlegetik sok év elmúltával is, akik részesei lehettek. Most nehéz, de én már a jövő évi huszadikára gondolok, amikor a Debreceni Majorette Együttes nagy családja újra együtt táncol végig a városon."

Jónásné Bacsó Mónika a Debreceni Majorette Együttes táncpedagógusa, nívó díjas mazsorett oktatója szavai mindannyiunk szomorúságát tükrözi.

A fotót 7:30-kor készítette Molnár István.
A virágkocsoik hamarosan megérkeznek.


 
Exit mobile version