Debrecenben játszik november 5-én pénteken, a Roncsbárban, az 1972-ben alakult szombathelyi rockmatuzsálem, a Lord zenekar. A számtalan népszerű slágert, kiváló albumot és megannyi sikeres koncertet jegyző banda zenéjén generációk nőttek fel. A két legrégebbi tag, az énekes Pohl Mihály és a gitáros Erős Attila mellett jelenleg Apró Károly basszusgitáros, Horváth Zsolt billentyűs, és Világi Zoltán dobos alkotják a csapatot.
A Roncsbárban rendezendő koncert előtt az egyébként két éve már Debrecenben élő gitáros-zeneszerzővel, a roppant vitalitással bíró Erős Attilával beszélgetett a HajduPress.
Mit csinál a szombathelyi Lord zenekar gitárosa életvitelszerűen Debrecenben?
Erős Attila: Két éve élek a cívisvárosban, ugyanis itt talált rám a boldogság, vagy én leltem rá a boldogságra – megfogalmazás kérdése. Bár egy jogász hölgy és egy rockgitáros találkozása eléggé nehezen elképzelhető… Különösen a két város (Debrecen-Szombathely) távolsága miatt. Találkozásunk sorsszerű volt, az égiek rendelték így. Ennek köszönhetően két esztendeje nagy boldogságban, harmóniában élünk együtt.
Menyire sikerült belaknod immáron Debrecent, mennyire érzed sajátodnak a várost?
Nagyon szeretek itt lenni, mert gyönyörű a hely. Élhető, rendezett és tiszta a város.
Hány koncertetek van egy évben, ha eltekintünk a járványhelyzettől?
Optimális esetben 60-70 bulit adunk évente. Szerencsére folyton úton vagyunk, és ez így jó. A hétköznapokat csendben töltjük, a hétvégék pedig mozgalmasak. Ez remek egyensúlyt teremt az ember életében.
Miként oldjátok meg a próbákat, egyáltalán, kell-e gyakorolnia egy állandóan koncertező zenekarnak?
Év elején összeállítunk egy programot. Most egyébként többet próbáltunk, ugyanis két tagcsere is történt a Lordban, dobos és billentyűs posztokon.
Pohl Mihály énekes és rajtad kívül kik alkotják jelenleg a csapatot?
Apró Károly basszusgitáros, Horváth Zsolt billentyűs és Világi Zoltán dobos. Az újonnan érkezett zenészek által új erőre kapott a zenekar.
A korábbi tagokkal békében történt meg a válás?
Nos, válás békében nem nagyon szokott történni…
Miként születnek ma a dalok a Lord zenekarban?
Nálam úgy alakul ez, hogy gitározom, és ha olyan ihletet kapok, akkor életre kel a dal.
Milyen emlékezetes debreceni bulikat tudsz kapásból felidézni?
Régen nagyon sokat játszottunk Debrecenben, például a Nagyerdőn, a régi szabadtéri színpadon, a régi Kölcsey színháztermében, vagy az elmúlt években a Lovardában, és a Roncsbárban is.
November 5-én a Roncsbárban léptek fel. Mire számíthatnak a debreceni Lord-rajongók?
Nálunk nincs kicsi buli meg nagy buli, a Roncsban is odatesszük a produkciót rendesen. Most mindennél jobban élvezem a játékot, olyan változás történt a Lordban, amelyre mindig vágytam. Olyan emberek alkotják a brigádot, akik a dalokért vannak és nem önmagukért. Zolika félelmetesen jól dobol, az ország egyik legjobb rockdobosa, Zsolti pedig igazi rockbillentyűs. Olyan lendületet adtak a zenekarnak, hogy alig várom a színpadra lepést. Nagyon jó a hangulat a zenekarban.
Hány órát gitározol naponta?
Nagyon szeretek gitározni, szeretem a gitárom hangját, ezért naponta több órát gyakorolok.
Hogyan látod a helyét a mai zeneiparban egy olyan bandának, mint amilyen a Lord?
Az évi 60 koncert bizonyítja, hogy a zenekar által közvetített értékekre mai is igény van. Ráadásul mi nem használunk extra elemeket a koncerteken, szívvel-lélekkel zenélünk.
Ha egytől tízig terjedő skálán kellene meghatároznod, mennyit változott a zenei környezet a nyolcvanas évek óta, gondolom, tízet mondanál.
Az a szerencse ért minket, hogy a Barba Negrához tartozunk, amelynek a tulajdonosa Szűcs Mihály, Ő szervezi a koncerteket és intézi a zenekar ügyeit. Most azt csinálom, amiről egész életemben álmodtam: csak bedugom a gitárom és játszom.
Mikor, milyen indíttatásból, és kitől tanultál meg anno gitározni?
Annak idején énekesként kezdtem Vasváron egy zenekarban. Barátom, Kányási Mihály volt a gitáros, aki szédületesen gitározott. Ahogy hallgattam játék közben, nagyon megérintett. Ő volt az, aki elindított ebbe az irányba. Az első zenekar, amire felkaptam a fejem, az a Deep Purple volt, Ritchie Blackmore gitárjátékával. Utána jött Gary Moore, aki szintén nagy hatással volt rám, majd George Lynch, a Dokken zenekarból. Persze, nagyon szeretem Doug Aldrich-t, Zakk Wylde-ot, és a magyar példaképem Tátrai Tibor.
Első érintésed a gitárnyakán?
Újkéren nőttem fel egy kis, ezerfős faluban. Ott 1966 körül már volt egy zenekar, felszereléssel, ami nagy dolog volt. Rendszeresen sportoltam, emlékszem, éppen edzésre mentem, a művelődési ház mellett vitt el az utam, s ahogyan bent próbáltak, fölkaptam a fejem. Be kellene nézni – gondoltam, és egyszer betoppantam. Akkor volt szünet, és a gitáros srác mondta, hogy „na, fogd meg a hangszert, mindjárt jövök”. A kezembe vettem a hangszert, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt a sorsom. Egyébként senkitől nem tanultam játszani, soha nem jártam tanárhoz. Úgy vélem, meg kell érezni ennek a szépségét először. Onnantól kezdve pedig minden megy. Carlos Santanával készítettek egyszer egy interjút, s azt mondta: a gitározás lényege, hogy az érzéseid megszólaljanak a hangszeren. Ez a legfontosabb dolog. Mert megpengeni mindenki meg tudja a gitárt, de ha nem teszed bele a lelkedet, akkor az csak egy hang lesz. Ha beleteszed, akkor megszólal a Hang.
Meddig lehet ezt csinálni?
Van egy nagyon jó barátom, Berger István, aki mindenben segít, nagyon sokat köszönhetek neki. Vele épp erről is beszélgettünk a minap. A válasz egyszerű: ameddig az egészséged engedi, és mindent megteszek azért, hogy a sokáig engedje. Remélem, még húsz év van ebben a történetben!
Ki vagy mi az a három dolog, ami most a legboldogabbá tesz?
A menyasszonyom Zita, illetve a két kis unokám, Grétus és Boldizsár.
(Tamás Nándor)
Fotók: FB/Lord zenekar
