Több évnyi kihagyás után az idén 35 éves Tankcsapda ismét a Főnix Arénában tartotta meg az esztendőbúcsúztatóját. Az ikonikus rocktrió ezúttal a debreceni Záróra zenekar és Kowalsky meg a Vega frontemberének korábbi bandájának, a Black-Out társaságában izgatta a hallójáratokat.
A Záróra ideálisan melegítette a hangulatot, bár az a banda, ahol Paszti a dalos, nálam egyébként sem tud hibázni.
A BO meghatározó zenekar volt a kilencvenes-kétezres évek underground színterén, jómagam ronggyá hallgattam az Esőnap című kazettájukat(!), nem is ígérhettem mást a lányomnak, mint azt, hogy tuti, a Spirál című dal lesz az utolsó. Bingó! Pusztító headbang.
A Tankcsapdát számtalanszor láttam-hallottam a Főnixben is, mégis tudtam, hogy 2024 zárását is többek között velük kell letudnom. Az intro után elsőként felhangzó Csapda vagyunk című tétel már elővezette, hogy lesz itt bőven TCS-oldschool, sorjáztak is azok a dalok, amelyek a magamfajta őstulkokat megmozgatják. A brigád mindig igyekszik valami extrát elővarázsolni a cilinderből, most éppen Lukács Laci tűnt fel a küzdőtér közepén, egy kicsit ide is, és oda is dalolva a nagyérdeműnek. Aztán persze jött az élménymassza, amely megakadályozta az objektív koncertbeszámoló megírását. Jó kimondani: itt lakom, látod, ez az a ház.
Jövőre folytatjuk.
Fotók: FB/Tankcsapda, FB/Szalka Miklós