Szent Borbála napját december 4-én ünnepeljük, és a naphoz számos régi magyar népi hiedelem, időjóslás és szerelmi varázs kapcsolódik. Szent Borbála a bányászok, tüzérek, építőmunkások és a nehéz mesterségek védőszentje, ezért a szakmai hagyományokban is kiemelt szerepet kap.
A legismertebb hagyomány a meggy- vagy cseresznyeág vízbe állítása december 4-én.
- Ha az ág Karácsonyig kizöldült, kivirágzott, az jó termést, bőséges évet, illetve a nem házas lányoknak közelgő esküvőt ígért.
- Ha nem virágzott ki, az a következő év nehézségeit jelezte.
A Borbála-ág sok helyen ma is élő adventi hagyomány. A hiedelmek szerint „Szent Borbála könnye” – ha december 4-én esett az eső – enyhe télre utalt. A Borbála-nap több helyen jósló napnak számított a hajadon lányoknál. A kivirágzó ág esküvőt jelzett a következő évre. Borbála-cédulák: papírdarabokra férfineveket írtak, összegyűrték őket, majd karácsonyig egyet kihúztak – a férj nevét jelölte.
A szent legendája miatt Borbálát a tűzzel kapcsolatos mesterségek, például a tüzérek, kohászok és építőmunkások védőszentjének is tekintették. Egyes háztartásokban december 4-én keresztet rajzoltak a kemencére, kandallóra vagy pajtára, hogy megvédje a házat a tűztől.