Láttam a felkelő napot halványan megcsillanni az elúszó felhők mögött. Lassacskán kiderült az ég, s visszavonulót fújt seregének a sötétség.
Láttam fehér szirmú hóvirágokat kibújni a földből, s megannyi hamvas virág szintén szárba szökött.
Láttam egy tarka szárnyú pillangót tétován szállni a rügyező bokrok előtt, libbenő éke tánccal köszönt.
Fülemben hallottam vágyakozó énekes madarak reményt keltő, vidám dalát. Arcomon éreztem a selymesen simogató, lágy napsugarak hadát.
A tapintatos szellő a hajamba túrt, s orromba fújta az évszak üde, friss illatát.
Igen, behunyt szemekkel láttam egy bársonyos lepelben harmatcseppből megszületni egy tündért, s talán újra éreztem idebent megmozdulni egy aprócska lepkét.
Láttam, ahogy a hosszú, mély álom után ébredező természet elhozta varázslatokkal teli, új tavaszát.