Nem volt ez jellemző erre a városrészre, a mi környékünket leginkább a „falu a nagyvárosban” – jelzővel illettem volna eddig. Szeretem az itt élőket, szeretem, hogy jóindulatúak, befogadók, barátságosak, türelmesek. Olykor a szegénység is tetszik, mert szerénységgel, alázattal párosul, ami ritka erény ebben a grandomániás világban. Nálunk valóban alföldi zene szól: nincsen semmilyen hegy, itt az indulj el úgy van, hogy öcsém eredj, oszt ha bármi kell, hát szerezz magadnak, pofonon kívül itt ingyen nem adnak mást…
Az elmúlt pár hétben/hónapban viszont akkora pofont kapott ez a kissé méltatlanul elfeledett környék, hogy a fal adta a másikat az itt élőknek: a Bihari utca és Sipos utcai buszváró környékén napi szinten belőtt, szétcsúszott –vélhetőleg- drogos csapatba lehet botlani.
A helyzet vitathatatlanul egészségtelen, mondhatni tűrhetetlen. Tűrhetetlen a Sipos utcán lévő óvoda közvetlen közelsége miatt, tűrhetetlen az itt játszó-totyogó gyerekek miatt, bosszantó az itt élő becsületes emberek számára: nem akarják, hogy ilyen legyen, hogy „elvaduljon” ez a környék.
Most álljunk meg, de azonnal! Ebből kérem, ne legyen politika, mert akkor nem lesz megoldás, csak csatazaj. Legyen inkább közügy ez a probléma!
Megoldás? Olajozatlanul csikorog. Kihívják a rendőrt, villog az autó, eltűnik az autó, marad a banda. Kijön a rendőr, kijön a mentő. Másnap, harmadnap ismétlődik a folyamat. Töketlen jogszabályok kötnek mindenkit, mindenkinek joga van mindenhez, gyakorlatilag a rendőr keze van bilincsben: megnyugtató megoldás hónapok óta nincs: keresik a zugokat, elbújnak ide-oda, lebegnek egyet, aztán vagy bejelenti őket valaki, vagy még azt sem. Valahol egy kicsit mindenki töketlen ebben az ügyben.
Van néhány tökös is, ők önszervező módon azt mondják, hogy mivel mindenki bénázik, majd ők (ha kell) ököllel rendet tesznek, amint meglátják őket. Ezt semmiképp sem javaslom. Gyermekkoromból rémlik, hogy „annak idején” Sanyibá, a falusi KMB-s kutyalánccal verte végig a főúton a helyi vagányt, "csak" azért, mert vasárnap délben túl hangosan üvöltette a vállán lévő recsegős magnót. Akkor Sanyibá ezt az egész falu kollektív elismerésére simán megtehette, ma ennek töredékét sem szabad (hivatalosan).
Merthogy ma már ilyen esetekben mindenkinek annyiféle joga van, hogy lassan túl is adagoljuk magunkat, aztán az is lebeg, aki nem akar.
SKB
Fotók: Facebook
