A búbos banka lett 2015-ben az év madara egy tavaly lezajlott internetes szavazás eredményeként – tájékoztatta hétfőn a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) az MTI-t.
A búbos bankát nem először választották a
szavazók az év madarának, 1989-ben és 1990-ben is rá szavaztak a
legtöbben. A tavalyi online voksoláson a búbos banka a fekete rigót és a
vörösbegyet előzte meg.
Az MME 1979-ben indította el „Az év
madara” programot azzal a céllal, hogy egyes fajokat vagy
madárcsoportokat a társadalom minél szélesebb rétegei megismerjenek, és
szerepet vállaljanak a védelmükben.
Az egyesület ismertetése
szerint a búbos banka Spanyolországtól Kínáig Eurázsia mérsékelt és
mediterrán zónájában, Dél- és Délkelet-Ázsia egészén, Afrika jelentős
részén és az Arab-félszigeten is költ. A faj Európa legtöbb országában
fészkel, Magyarországon a zárt erdők kivételével országosan elterjedt.
Az Európai állomány Portugália és Spanyolország déli régiója kivételével
vonuló, a telet Afrika Szaharától délre húzódó területein tölti.
Tavasszal az első példányok már márciusban megérkeznek Magyarországra,
de a hazatérés egészen április végéig elhúzódik.
A búbos banka
elterjedési területe közel 30 millió négyzetkilométer, világállományát 5
millió egyedre becsülik. Hazai fészkelő állománya 10-17 ezer párra
tehető, az MME évente megismételt felmérései szerint ez a szám az
ezredforduló óta enyhén csökken.
A búbos banka főként férgekkel,
rovarokkal és rovarlárvákkal, kisebb részt apró gerincesekkel,
gyíkokkal és kisrágcsálókkal táplálkozik.
Főként mezőgazdasági
területeken él, ezért veszélyt jelent a faj számára a nagyüzemi agrárium
tájátalakító hatása és a rovarölő szerek használata. A vonulás során a
vadászat és a klímaváltozás okozta szélsőségek is csökkentik az
állományt.
A búbos banka szinte bármilyen üregben, kő- és
farakásban, partfalban, tetőcserepek alatt a tetőszerkezetben,
járműroncsban képes költeni, de akár a talajon vagy ennek közelében is.
Fészket nem épít, öt-nyolc tojást rak le, a kotlási időszak
túlnyomórészt május első felében kezdődik, de akár kétszer is költhet
évente. Különösen az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban
kitett fészkelő helyeken kap szerepet a nagyobb fiókák védekező
viselkedése: híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé, innen
ered sokatmondó népi neve, a „fostos bugybóka”.
Emberkövető madárként a faj megtanulta kihasználni a lakott területek számára kedvező élőhely kínálatát is.
Az
MME Madárbarát kert programja arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakott
területeken segíthetünk a faj védelmében a megfelelő fészkelő helyek
biztosításával, egyebek mellett mesterséges odúk egyedi vagy csoportos
kihelyezésével, úgynevezett odúfák létrehozásával, fészekfülkék
kialakításával kő- és téglarakásokban, fészekházikók építésével vagy a
tetőtér megnyitásával a kúpcserepek alatt.
(MTI)