Eltelt tíz év, hogy a legendás színész és rendező, Clint Eastwod saját magát rendezte volna. A 2009-es Gran Torino után azonban most megint ezt tette A csempész című filmjében, amelynek rajta kívül gyakorlatilag a teljes stábja is rendkívül figyelemre méltó. A krimi-drámaként aposztrofált alkotást az Apolló moziban tekintettük meg.
Az első, amit pár filmkocka láttán megállapítottam, az volt, hogy Clint Eastwood nem öregszik. Pontosabban, persze, rajta is fog az idő, hiszen nyolcvannyolc éves, ennek ellenére mégis nagyon szépen, méltósággal viseli a korát. Sőt, a kora előrehaladtával egyre jobb színész lett belőle. Ebben a saját maga rendezte filmjében ugyanis lenyűgözően alakítja azt a világ életében a munkájának élő, s a családját sajnos épp emiatt elhanyagoló idős embert, Earl Stone-t, aki – bár imádja a foglalkozását, a virágok termesztését – hajlott korára be kell lássa: ez nem az a szakma, amiből jólétet tudott volna teremteni magának és az érzelmileg nem kellően „ápolt” családjának. A történet kezdetén ezért pénz hiányában csődeljárás folyik ellene, a lánya pedig több mint tizenkét esztendeje nem beszél vele. A lányunokája, Ginny (Taissa Farmiga) viszont igen, s épp az ő esküvőjén történik egy nagy fordulat főhősünk életében: mintha csak ráéreznének az „öreg” szorult helyzetére, az egyik mexikói drogkartell tagja megkörnyékezi, és munkát ajánl neki: az eddig virágokat és pekándiót szállító gépjárművével innentől kezdve egyszerre több tíz kiló kokaint kell az adott helyre szállítania – töméntelen, Earl Stone számára eddig ismeretlen mennyiségű pénzért.
Az üzlet beindul és jól megy, hiszen egy „tatáról” elvileg senki se feltételezné, hogy drogot szállít a kocsijában. S Clint Eastwood alakításának lenyűgöző összetevője, ahogyan az egyre gazdagabbá váló „vénember” a pénz birtokában elkezdi évezni az életet: azt, hogy most már bármilyen kaját megvehet magának, táncolni járhat, ahol jóval fiatalabb hölgyek veszik – természetesen a pénzéért cserébe – körbe, s bár a megbízói az orrára kötik, hogy nem térhet le egy-egy szállítmánnyal a megadott útvonalról, az „öreg” ezt sem feltétlenül tartja be.
S ezért is bizonyul kiváló csempésznek: mert kiszámíthatatlan. Soha nem lehet tudni, mikor és hol épít be egy-egy „kanyart” az útjába. Ezért elkapni is nagyon nehéz. Ám a drogkereskedelem felszámolásával megbízott különleges ügynöknek, Colin Bates-nek, akit ebben a sztárparádénak is beillő filmben a szintén kiváló Bradley Cooper alakít, csak ideig-óráig tudja elterelni a figyelmét. Olyannyira, hogy az egyik „akció” alkalmával félre is vezeti az ügynököt, aki szintén nem gondolná, hogy az „öreg” drogot szállít. Hiszen annyira jóságos és bölcs, aki egy bárban beszélgetve még életvezetési tanácsokkal is ellátja a fiatalembert. A beszélgetésük, és a kettejük között ennél a párbeszédnél működő összhang, azt gondolom, be fog íródni a filmtörténelembe. S azt is érdemes megfigyelni, ahogyan az „öreg” lelepleződésekor majd pedig a bírósági tárgyaláson – épp e beszélgetést átélve – az ügynök viselkedik. Nem mindennapi érzelmek, nem mindennapi filmkockák. Miközben az „öreg”, amikor elkapják, egyáltalán nem tiltakozik: nagyon is tisztában van tette súlyával, de ekkor őt ez már nem érdekli. Mert ekkorra rájön, hogy hogyan is kellett volna élnie az életét. S az nem a munka – bármilyen, legális vagy illegális munka – elsődlegességét jelenti, hanem a családét. De ebbe belegondolni, s ezt helyrehozni egy családi tragédia bekövetkezte után és a börtön kapujában már késő. Hogy mennyire késő, arról győződjenek meg Önök.
Az akciófilmek pörgésétől idegenkedő, a lassú folyású, érzelmekben gazdag filmek kedvelőinek ajánlom szeretettel ezt a Clint Eastwood-alkotást, azért is, mert lehet, hogy ez az utolsó, amit az „öreg” forgatott.
Gyürky Katalin
Hozzászólások