A Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. és az Apolló mozi jóvoltából, a 2016. október 28-a és 31-e között zajlott 6. Mozinet Filmnapok keretében, a november 3-ai országos premier előtt láthatta a debreceni közönség a Cannes-i filmfesztivál egyik versenyfilmjét, Alain Guiraudie francia filmrendező Állva maradni című alkotását.
A sokkoló történet egy épp alkotói válságba jutott fiatalember, Léo útkeresését tárja elénk, aki készülő, de nyögvenyelősen haladó új forgatókönyvéhez ihletet keresve a farkasok tanulmányozására indul, s így jut el egy, a vadállatok elől a birkanyáját védelmező családhoz. A férj nélkül, két gyermekével és az édesapjával élő Marie-vel azonnal szerelem szövődik közöttük, legalábbis ezt gondolhatnánk, hiszen rögtön szexuális kapcsolatot létesítenek egymással. Aztán persze rá kell jöjjünk, hogy a szex itt mindennél, mindenféle érzelemnél fontosabb mindkét fél számára, s amikor ebből a kapcsolatból kilenc hónap múlva gyermek születik, elkezdődnek azok a problémák, amelyek Leót fokozatosan a teljes lecsúszás felé sodorják. A lány ugyanis ráhagyja a kisdedet, nem akar új gyermekével törődni, miközben az ily módon a fiát a semmiből nevelni kénytelen Leó homoszexuális kapcsolatokba keveredik, többek között egy, épp a vele folytatott szexuális aktus közben meghalni vágyó öregemberrel, s kis híján a lány apjával, azaz az apósával is.
Mindeközben persze a forgatókönyv nem halad, Léo fizetés, lakás, sőt, a végén ruházat nélkül marad, s nincs más útja, mint apósától a birkaakolban menedéket kérni.
A túlfűtött erotikával fűszerezett, a szülés naturális elemeit premier plánban láttató, a férfiszerelem tabuit minden szempontból ledöntő alkotás jobb megértése és feldolgozása érdekében a nézők a film után egy közönségtalálkozó keretében személyesen is találkozhattak a rendezővel. S a beszélgetés során, a rendező szándékainak boncolgatása közben valóban világosabbá váltak az első látásra talán kissé érthetetlen, bonyolult szálak. Alain Guiraudie elmondta: a film az ember és a „másik”, azaz a másik ember, vagy épp az állat, a farkas vagy a bárány találkozását kívánta érzékeltetni: azt, hogy ki hogyan viselkedik a különféle „másik létezővel” való személyes érintkezése kapcsán.
Hogy milyen érzelmeket vált ki belőle az, amikor az elvileg szeretett nő cserbenhagyja egy kisbabával, amikor az apósa szexuálisan felajánlkozik neki, s a mikor az öreget úgy kell a túlvilágra segítenie, ahogy. Tehát a vad, állati ösztönök bemutatása nem titkolt célja volt a rendezőnek, ahogy az is, hogy a film vége nyitott maradjon. Hisz a történet ott ér véget, hogy az a farkas, aki a világban uralkodó erőszakot is szimbolizálja, Léóval, aki az ölében a szelídséget jelképező bárányt tartja, épp farkasszemet néz, s a hirtelen elsötétülő kép után a néző maga döntheti el, hogy vajon a fiatalember ezúttal megússza-e ezt a „farkaskalandot”? S ha megússza, van-e még lehetősége a birkaakolból visszatérni a normális, civilizált, városi létbe, lesz-e még alkalma forgatókönyvet írni?
A számtalan kérdést felvető filmet Cannes és Bécs után Magyarországon, Debrecenben is nagyon jól fogadta a közönség. Az viszont igaz, hogy rétegfilmről van szó: a váratlan fordulatokkal teli alkotáshoz ugyanis sokszor „gyomor” kell, s a film címével ellentétben a legtöbb jelenet láttán nagyon jó, hogy ülhetünk. Ha állva kéne maradnunk, nem biztos, hogy az az adott élmény hatása alatt olyan könnyen menne.
Gyürky Katalin










Hozzászólások