„Gladiátor” címmel jelent meg önéletrajz Francesco Totti tollából, amely az egyedülálló, 25 éven át tartó, nemrég véget ért római pályafutás legszebb emlékeit tartalmazza. A The Guardian cikkéből idézett föl az eurosport.hu két részletet, mi a szöveg terjedelme miatt két részletben, hétfőn és kedden közöljük.
Miért nem igazoltam a galaktikusok Madridjába?
„2005-ben még csak 29 éves voltam, és ez volt az az időszak a karrieremben, amikor a legjobban kerestem a Romában: évi 5,8 millió eurót és a marketing jogokból származó bevételeket, amelyek teljes egészében az enyémek voltak. A szerződésem még egy évig, 2006-ig szólt, ami azt jelentette, hogy bár a Roma tisztességes összeget kérhetett a Real Madridtól az átigazolásért, ahogy azt kell, de nehéz lett volna azt mondaniuk, hogy nem vagyok eladó.
Florentino Pérez, a Real elnöke 2001 óta folyamatosan megkörnyékezett. Ebben az évben is velem akarta kiegészíteni a galaktikusok névsorát, ami időközben David Beckhammel és Michael Owennel gazdagodott. A Real Madrid évi 12 millió eurót ajánlott nekem, valamint a marketingbevételek hibrid kezelését, vagyis a klub és én is részesültem volna belőle. A nekem jutó rész a bevételek emelkedésével százalékos arányban csökkent volna, de egy első becslés szerint évi 15 millió eurós lehetséges bevételre lehetett számítani, ami még a fizetésemnél is több. Tehát együtt 27 millió. Abszolút őrület. Minden bizonnyal én lettem volna a világ legjobban fizetett játékosa. Az ajánlat mellé a Romának eredetileg 60 millió eurót ajánlottak az átigazolásomért. Kezdetben, úgy tudom, azt jelentette, hogy a Real gond nélkül 70 millió euróig is elmehetett volna.
Mit akarsz kezdeni az életeddel, Francesco? Megvan a lehetőséged, hogy „normális” sztárjátékos legyél: nagy átigazolás, győzelem győzelem után egy szupersztárokból álló csapatban, világhírnév és mesés gazdagság. Ráadásul a Real is eladja Figót, ami egyben felszabadítja a 10-es számú mezt, amit Florentino Pérez ígért neked. A Real Madrid sztárja, a 10-es számú játékosuk, a tervezett kapitányuk. Még csak nem is álmodott arról, hogy így ér véget a karrierje. Még elképzelni is túl nagy dolog.
De vajon tettél-e eleget azért, hogy megháláld Rómának, mielőtt távozol? Persze, a Scudettóig vezetted őket, és ez ritka teljesítmény. De a szeretet, amelyben a debütálásod napja óta úszol, a szeretet, amellyel támogat és védelmez a klub, a bizalom, amelyet beléd vetett – nem bizalom, hit! – vajon felfoghatóak-e?
A most véget ért évad volt a legabszurdabb az összes közül, és nincsen új perspektíva a láthatáron. Könnyű szívvel tudsz távozni? Mit fogsz csinálni vasárnap este, mielőtt pályára lépsz a Bernabéuban, és valaki azt mondja, hogy a Roma elvesztette a derbit? Vagy hogy a tabella alsó felébe csúsztak? Mérgedben behorpasztod az öltözőszekrényt, megmasszírozod fájó öklöd, és tétova spanyolsággal mormolsz valamit döbbent csapattársaidnak… Legszívesebben 2000 kilométerrel arrébb lennél, hogy megszervezd a Giallorossi megmentését. Indulnál majd, de nem fogsz tudni.
Nem mennék a Real Madridhoz, mert nem az én sztorim. Az én történetem a Roma, benne egy csomó olyan kapaszkodó, amelyek lehettvé tették számomra, hogy emberként és így labdarúgóként is a legjobbat hozzam ki magamból. Örökre a családom. A való életben is, hiszen feleségem, Ilary éppen a fiunkat, Cristiant várta az edzőbázisunkon, a Trigorián.
Ez sosem egy közönséges sportkomplexum volt, hanem egy olyan egység, aminek a lelkét együtt tettük össze. Olyan emberekből állt, akik az első naptól kezdve szerettek engem, még mielőtt bajnok lettem volna. A masszőrökről beszélek, a szertárosokról, azokról, akik reggel korán keltek, hogy a szekrényem előtt szépen összehajtogatott törölközőket találjak, és a pálya tökéletes állapotban legyen az edzésre. Ők persze azért tették, mert fizetést kapnak érte. De higgyétek el: különös örömöt éreztek ők is, amikor Tottiért tették. Láttam a tekintetükből, ahogy rám néztek. Nem mondhattam el nekik, hogy elmegyek, úgy érezték volna, hogy elárulom őket. Ezt nem tehettem velük.”
(The Guardian, eurosport.hu)
Folytatása következik kedden.