Egy szőlőszem. Egyetlen szőlőszem fordította ki a világot a négy sarkából egy család számára 2006-ban. Az azóta eltelt másfél évtized azonban bebizonyította: a halál torkából is visszatérhet az ember, legyen bármilyen fiatal, az összefogás pedig nem ismer korlátokat sem térben, sem időben. Interjú.
Ha feltenném a kérdést egy csapatnyi szülőnek, hogy mi a legnagyobb félelme az életben, talán kórusban érkezne a válasz: az, hogy elveszíthetik a gyermeküket. Óvjuk, figyeljük minden lépésüket, ha tehetnénk, még az útjukat keresztező széllökéseket is visszafordítanánk, csak biztosan ne érje őket semmi baj. Az élet azonban amilyen szép, olyan kiszámíthatatlan és kegyetlen tud lenni, nem kímélve sem a gyerekeket, sem pedig a szülőket.
Peti és családja Hajdúböszörményből származik, a fővárosba költöztek, ahol az életüket 2006. decemberében örökre megváltoztatta egy baleset. Attól kezdve a napjaik középpontjába kisfiúk gyógyulása került. A család összezárt körülöttük, akár egy védőháló, ami az idő előrehaladtával egyre csak nőtt segíteni akaró emberekkel. Mára egy alapítványt is létrehoztak a kisfiú és sorstársai kezelési lehetőségeinek felkutatásáért.
Az alapító, a szintén hajdúböszörményből származó Nánási Péter zenész, egyben Peti nagybátyja, aki nem csupán az alapítvánnyal, de számos jótékonysági programmal segítette a kisfiú fejlődését és kezelését.
2006 decemberében érte baleset az akkor másfél éves unokaöcsém. Megfulladt, több percre a klinikai halál állapotába került. Amikor visszahozták kiderült, hogy agysérülést szenvedett. A családunk ekkor szembesült azzal, hogy ha segíteni szeretnénk Petinek messzebb kell mennünk, át kell lépnünk az országhatárt ha megfelelő gyógymódot, gyógymódokat szeretnénk találni és igénybe venni. Először az őssejtkezelés felé fordultunk, Kínában találtunk egy olyan klinikát, ami megfelelőnek bizonyult. Összefogás indult Petiért, néhány barátommal segélykoncertet szerveztünk, országos méretűvé nőtte ki magát a kezdeményezés. Hamar meglett a összeg az első kezelésre, a család el tudott utazni Kínába. Ebben az időszakban merült fel bennünk, hogy jó lenne más hasonló sorsú családoknak is segíteni, jó lenne alapítványi formában működni. A bírósági bejegyzés 2008-ban történt.
A család alapítványa közhasznú, más érintett családokat is tud segíteni. Az elmúlt években több, mint húsz gyereket vittek közelebb a gyógyuláshoz. Az alapítvány célja az is, hogy hálóként funkcionálva, információt nyújtson gyógykezelésekről. Ha szeretné Petit támogatni, ezen a számlaszámon megteheti: Hajrá Peti Alapítvány– 11600006-00000000-28527068
A baleseti oxigénhiány fogalmáról -hiába tisztában vagyunk ennek a veszélyével- talán csak kevés információnk van laikusként. Nem csak a következményeket, de a terápiákat tekintve is hiányosak az emberek ismeretei. Arra a kérdésemre, hogy milyen kezelési lehetőségek érhetőek el egy érintett kisgyermeknek a magyar ellátásban, Nánási Péter azt mondta: az egészségügyünk kicsi ahhoz, hogy specifikusan legyenek erre a fajta sérülésre támogatott terápiák, azonban több magánvállalkozás kínál terápiákat -ezeket mind próbálták is-, több nagyon jó kezdeményezés van hazánkban, kiemelni hármat tudna, a Hyperbár terápiát, amely magas nyomású oxigénnel gyógyít, mint egy keszon kamrában, a Borsóházat, amely egy komplex fejlesztő központ, illetve a 3D Vertical-t Balatonalmádiban. A lehetőségek országhatáron belül tehát korlátozottak, nem csak a kezelések és fejlesztések kapcsán, de a szülőknek járó támogatást és feldolgozásra irányuló segítséget tekintve is.
Azt kell hogy mondjam, hogy a magyar egészségügy mostoha ebben a kérdésben, a nővérem Peti édesanyjaként betegellátási segélyt kap, nagyjából ebben kimerül az állam közreműködése. Ha ebből a díjból kellene megélniük, nagy gondban lennének. Nagyon sok olyan háztartás van hazánkban, ahol egy egyedülálló szülő neveli a beteg gyerekét, aki 24 órás ellátást igényel. Ebben az esetben ha csak ez a bevétel áll rendelkezésre az megalázó, gyakorlatilag a vegetáláshoz is kevés.
emelte ki Nánási péter.
A család és a barátok gyűjtést indítottak több fronton is egy kínai kezelés érdekében, ami 4,5 millió forintnak megfelelő összegbe került. Ez a pénz nem állt a család rendelkezésére, így Péter zenész barátai és kollégái közreműködésével szervezkedni kezdett. Az emberek segítőkészsége azonban őt is meglepte.
Az első koncert szervezésénél olyan jellegű motiváció volt bennem, hogy nem volt kérdés számomra, hogy lesz visszhangja az eseménynek. Nem állítottam fel mércét, illetve azt, hogy a kezelés ára bejöjjön. Úgy kellett egyensúlyoznunk, hogy legyen híre az összefogásnak, de ugyanakkor ne csússzon el bulvárba, nem szerettem volna cirkuszi látványosságot kreálni a balesetből. 3 koncertünk volt 3 év alatt, az első az akkor még létező Almássy Téri Szabadidőközpontban, a második az akkor még létező Merlin Színházban és a harmadik a szerencsére azóta is létező Szépművészeti Múzeumban. A személyes tapasztalatom az, hogy a magyar emberek segítőkészek, készek az összefogásra. Már az első segélykoncert szervezésénél ez egy nagy élmény volt a számomra. Jó látni, hogy egy jó ügy érdekében tömegek mozdulnak meg segíteni.
Több ilyen akciója is volt az alapítványnak az évek során, jelenleg pedig egy Nonline néven futó szervetődés keretében gyűjtenek a budapesti Eötvös Gimnáziummal karöltve. Ezen kívül nagyjából évente jelentkeznek ilyen jellegű programokkal, hogy támogatni tudják Petit és sorstársait.
A jelenleg futó Nonline nevet viselő rendezvényük fiatalokat szólít meg. A cél az, hogy a gyerekek – és felnőttek is – szakadjanak el az online világtól sportoljanak. Ez egy kilométergyűjtő jótékonysági kampány, bárki nevezhet, aki szeretne sportolni, segíteni. Ha Ön is csatlakozna az offline térben egy jó ügyért, akkor IDE KATTINTVA ismerheti meg a részleteket.
de adtunk ki könyvet, főztünk a Szimpla Piacon, majd egy mellékprojekt keretében főztünk hajléktalanoknak a Farm nevű helyen. Bangha Tamás barátom lefutotta a New York maratont, erre az eseményre szerveztünk egy támogató kampányt. Ezek mellett forgattunk egy videóklipet is.
Az alapítvány tehát nem tétlenkedik, hiszen a fejlesztésekre és terápiákra mai napig szükség van, amik sajnos – kívül esve a magyar egészségügy finanszírozott terepén- nagy anyagi terhet rónak a családra. A Velencei-tónál telepedtek le, a kezelések továbbra is az életük meghatározó részei.
Peti és a családja ma is töretlenül dolgozik, az elmúlt hetekben vakbélgyulladással műtötték, úgyhogy most szigorú karanténban tartjuk, én sem látogatom, a húsvét is családi találkozó nélkül fog telni. Legutóbb másfél éve voltak őssejt kezelésen, ekkor már nem Kínában hanem Mexikóban – a maratonfutó kampány erre volt gyűjtés. Jelenleg a Borsóházas komplex kezelést és a 3D Verticalt csináljuk egymást váltva.
Nánási Péter hozzátette: nagyjából 40-50 családot ismer az alapítvány, a valós szám azonban ennek a sokszorosa lehet.
Nyilván ebben is vannak átmenetek, fokozatok a sérülés mértékétől függően. Az is egy külön kategória, ha valaki születésnél kerül oxigénhiányos állapotba és az is, ha később, egy baleset következtében.
A rémálomból, amitől minden szülő retteg, olykor sajnos lehet valóság, azonban Peti és családja története is bizonyítja, hogy az összefogás bármilyen helyzetben képes a világ négy sarkát újra a megfelelő irány felé billenteni. Peti előtt még hosszú út áll, de újra lát, hall, több nyelven olvas és aktív részese a család életének is. Nincs lehetetlen, csak menni kell előre. Hajrá Peti!
Hozzászólások