Miben bízhatunk? Kapásból rá lehetne vágni, hogy semmiben. Mármint a németek elleni szerdai, 18 órakor kezdődő második Eb-csoportmeccsen, különösen a svájciak elleni lelombozó, s egyben demoralizáló teljesítményt és vereséget követően. No és a pontszerzés kényszere sem segít rajtunk.
Fejbe kólintotta a közvéleményt a magyar labdarúgó-válogatott szombati, 1-3-as meccse Svájc ellen, nem is a vereség ténye, inkább az első hatvan percben mutatott – illetve nem mutatott – játék miatt. A szurkolók többségének túl nagy volt a nemzeti tizeneggyel szemben támasztott elvárása, sokan szinte kötelezőnek vették a továbbjutást. Talán a játékosok is.
Pedig a keretek összértéke alapján egyáltalán nem voltunk pariban a helvétekkel, itt néhány topligás futballista, amott a keret minden tagja a csúcsbajnokságokban játszik. Ehhez még hozzájött, hogy Szalai, Lang és Fiola óriási meccshiánnyal küzd, alig játszottak az elmúlt egy évben. Mindannyian ott voltak a pályán, gyakran bele is hibáztak, majd ijedten kapkodták a fejüket, mint az első bálozók. Ez a bizonytalanság az egész csapatra átragadt, vagy szarvashibákat ejtettek (Orban, Kerkez), vagy tompán futballoztak (szinte mindenki).
Nem tudtunk mit kezdeni a magas letámadásukkal, ugyanezt már az olaszok elleni Nemzetek Ligája- mérkőzéseken is megtapasztaltuk. Svájc megfojtott bennünket, és elvette a kedvünket a futballtól. Nyoma se volt ezúttal a szervezett, fegyelmezett játéknak. S talán a fiúk is elhitték, menni fog ez magától is.
Szerdán jönnek a tornát brutálisan kezdő, házigazda németek, első óhajként jó lenne elkerülni a súlyos vereséget, hogy ne járjunk úgy, mint az 5-1-re legázolt skótok.
Ha sikerült volna minimum döntetlent játszanunk Svájc legjobbjai ellen, most teher nélkül futballozhatnánk, elvégre vasárnap még ott egy Skócia elleni találkozó, ahol meg lehetne szereznünk a továbblépéshez szükséges pontokat. Ehelyett a Nationalelf ellen kellene valamit villantani.
Van is teher, meg nincs is, mert egy összerakott, egyenrangú ellenfélként harcoló magyar válogatottal már akár elégedettek is lehetnénk, egy esetleges vereség ellenére is.
Azonban ez mégis csak versenysport, és egy Európa-bajnoki meccsről beszélünk.
Szóval miben is bízhatunk? Mondjuk, a mi 100 százalékos teljesítményünkben, a németek gyengébb napjában – hátha le is kezelnek kicsit bennünket -, és némi szerencsében. Mindez persze nem kevés összetevő.
Mindegy, Spárta van!
Hozzászólások