A Taranaki-hegy csatlakozik a Te Urewerához, egy hatalmas őshonos erdőhöz az Északi-szigeten, és a Whanganui folyóhoz, hogy az új-zélandi törvények szerint emberként ismerjék el, és emberi jogokat kapjon.
Az új törvény extra védelmet biztosít a Taranaki-hegynek, ami azt jelenti, hogy rendelkezik minden ember jogával, hatáskörével, kötelességével és felelősségével.
Ez az új-zélandi kormány és a bennszülött maori törzsek között létrejött megállapodás része, utóbbi régóta ősének tekinti a hegyet.
A hegy jogi személynek neve Te Kahui Tupua, amelyet a törvény „élő és oszthatatlan egésznek” tekint. Taranakit és a környező csúcsokat és szárazföldet foglalja magában, „beleértve minden fizikai és metafizikai elemét”.
A helyi maori törzs négy tagja és négy másik, az ország természetvédelmi minisztere által kinevezett tag egy új entitást alkot majd, amely a hegy „arca és hangjaként” működik.
A jog azt is elismeri, hogy Új-Zéland gyarmatosítása után a hegyet ellopták a Taranaki régióbeli maoriktól, és teljesíti az ország kormánya által az őslakosokkal kötött jóvátételi megállapodást az azóta a földön elkövetett károkért.
A jogok nagyobb hatalmat adnak a törzseknek a hegy egészségének és jólétének megőrzésében egy olyan korszakban, amikor a turizmus, a túrázás és a havas sportok kedvelt helyszínévé vált.
Az új törvényjavaslat ellenére, amelyet egyhangúlag fogadott el a parlament, a hegy továbbra is nyilvánosan elérhető célpont marad.
Debbie Ngarewa-Packer, a Te Pati Maori politikai párt társvezetője és a Taranaki törzsek leszármazottja szerint a törvény megszabadította a hegyet „az igazságtalanság, a tudatlanság és a gyűlölet bilincseitől”.
Ez a maorik jogai miatti jelentős feszültség közepette történt az országban, ami miatt tavaly novemberben emberek tízezrei vonultak a parlament elé.
Az új-zélandi gyarmatosítók a 18. és 19. században elvették a hegyet a törzsektől, miután James Cook brit felfedező hajójáról észrevette a csúcsot, és átnevezte Mount Egmont-nak. 1840-ben a maori törzsek és a brit korona képviselői aláírták a Waitangi Szerződést – Új-Zéland alapító okiratát –, amelyben a korona megígérte, hogy a maorik megtartják jogaikat földjeikhez és erőforrásaikhoz. A korona azonban megszegte a megállapodást.
A közeli hegyet és földet 1865-ben elkobozták, hogy megbüntessék a maorikat a lázadásért. A következő évszázad során a vadász- és sportcsoportok beleszóltak a hegy gazdálkodásába, míg a maorik nem. A hegyhez kapcsolódó hagyományos maori gyakorlatokat betiltották, miközben a turizmust népszerűsítették, és csak az 1970-es és ‘80-as években a törzsek tiltakozó mozgalmával kezdték elismerni nyelvüket, kultúrájukat és jogaikat.
A Taranaki-hegy csatlakozik az Északi-szigeten található hatalmas őshonos erdő, a Te Urewera, valamint a Whanganui-folyó ahhoz, hogy a törvény szerint emberként ismerjék el.
Forrás: Sky News