Nyilván ez attól függ, hogy a szakmai életemre kíváncsiak vagy a magánéletemre. De ha a szakmai vonalon maradunk az interjú kapcsán, akkor szívesen nyitok azzal, hogy olyan ember vagyok, aki csakis úgy tud létezni, hogy több mindennel is foglalkozik. Ez előre megmagyaráz sok dolgot, ugyanis több, mint tíz éve nem volt olyan, hogy a tágan értelmezett kommunikációs szakmán belül ne vinnék párhuzamosan több projektet.
Felsorolod, hogy mik voltak az eddigi legfontosabb állomásaid?
A legfontosabbak épp most vannak szerintem, de a lezártak közül sokat köszönhetek a budapesti reklámszakmának. Közel négy évet dolgoztam az Isobar Budapest budai irodájában, elképesztően sok dolgot megtapasztaltam ott.
És melyek azok, amelyek jelenleg is tartanak?
Több, mint öt éve tanítok a Szegedi Tudományegyetemen, amit nagyon szeretek. Majdnem ugyanennyi ideje van rádióműsorom is az FM90 Campus Rádióban (Behálózva magazin, korábban Hashtag magazin – a szerk.), ami szintén nagy kihívás, de elképesztően élvezem. Mindkét projekt olyan, hogy teljesen rám van bízva, hogy milyenné alakítom, még a kereteket is én szabom meg. Ez a fajta szabadság pedig nagyon édes számomra. Szintén fontos állomás az életemben, hogy bár sportoló végül soha nem lettem, mégis kipróbálhatom magam a sport világában: a DEAC Kosárlabda Akadémia kommunikációs csapatának is a tagja vagyok egy ideje. Keresem az új kihívásokat, fejlődési lehetőségeket.
Szokták mondani, hogy az tanítja, aki nem tudja csinálni, de mintha ez rád nem lenne igaz.
Ezt majd az élet eldönti. Mindenesetre Szegeden kifejezetten olyan külsős oktatókat kerestek, akik gyakorlati szakemberek. A tárgyaim korábban nem léteztek az intézményen belül, tehát nem arról van szó, hogy az egyetemi anyagot elmondom, hanem arról, hogy átadok valamennyit abból a tudásból, amit az elmúlt tíz évben szereztem.
Budapest, Szeged, Debrecen. Hova húz a szíved?
Hajdúsági srác vagyok, Hajdúnánáson születtem és nőttem fel. És bár éltem pár helyen, már öt éve Debrecen az otthonom. Itt érzem jól magam.
Érdekes ez a tíz év, ugyanis épp tíz év után vált főszerkesztőt a Hajdupress. Tóth Csaba Zsoltot váltod a pozícióban.
Valóban érdekes egybeesés. Bár ami az újságírást illeti, azt korábban, tizenhárom évvel ezelőtt kezdtem. Számtalan helyen írtam azóta, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy Bakó Csabával, a Tankcsapda sajtósával, a már említett rádiócsatorna ügyvezetőjével öt éve indítottunk közösen egy online zenei hírportált, a Music Backstage-et, ami folyamatosan növekvő olvasótáborral bír. Visszatérve Tóth Csabához, remek újságírónak tartom, hihetetlen energiát tett a Hajdupress-be, remélem, hogy méltó utódja leszek.
Adja magát a kérdés: te milyen főszerkesztő szeretnél lenni?
Annak ellenére, hogy tisztelem a munkásságát, én alapvetően más karakter vagyok, így sok változás fog jönni a portál életében. Elmozdulunk a csapatszellem felé, sokkal kevésbé lesz az új Hajdupress a főszerkesztő világa. A szerkesztők mentorálásával nyitottam azonnal, nagyon érdekel, hogy kit mi érdekel igazán, szeretném megtalálni mindenkinél azokat a témákat, amelyekben lubickolni tudnak, hogy minél több sikerélményük legyen. Nagyon számítok mindenkire, fontos, hogy azt érezzék, hogy számítanak, ahogyan a véleményük is. Jelenleg az oldal megújulási folyamata zajlik, ez úgy arculatot, új dizájnt, új rovatstruktúrát is takar. Azt gondolom, hogy nagyon jó a csillagállás: minden egyszerre történik, a végeredmény pedig ígéretes. De persze mint mindig, most is az olvasók döntenek majd a sikerességről. Én mindent megteszek, hogy minél több minőségi tartalom készüljön, mert csakis ebben hiszek. Nincs értelme versenyezni az idővel a sok másik hírportállal. Annyi helyről, annyi módon lehet tartalmat fogyasztani, hogy a gyorsaságra feltenni mindent, nem tűnik logikusnak. Ez nem azt jelenti, hogy nem igyekszik mindenki a jövőben is, de nehéz labdába rúgni az országos, nagy létszámú szerkesztőségek mellett. Ezért sokkal inkább kerülnek majd fókuszba a város, a megye és a régió történései.
Ha már országos média: mi a véleményed az Index-ügyről?
Mivel a Hajdupress politikamentes portál és az is marad, így ebbe most nem mennék bele, ugyanis erősen politikai töltetű az egész sztori. Inkább azt emelném ki, hogy mi miért nem fogunk ilyen helyzetbe kerülni. Nem azért, mert független tulajdonosi háttérrel rendelkezünk, hanem azért, mert meghagyjuk, hogy azok a médiumok foglalkozzanak az országos érintettségű dolgokkal, amelyeknek ez a feladata. És ez kicsit sem struccpolitika: egész egyszerűen ez a szerkesztőség nem erre van berendezkedve, nem olyan habitusú emberek dolgoznak benne. Mi azzal foglalkozunk továbbra is, amiben jók vagyunk és ebben próbálunk még tovább fejlődni.
Mikor találkozhatnak először az olvasók a megújult külsejű Hajdupress oldallal?
Konkrét időpontot nem tudok mondani, de várhatóan szeptember első hetében már elérhető lesz.
Van szakmai példaképed?
Ezen még nem gondolkodtam. Azt viszont tudom, hogy kitől tanultam eddig a legtöbbet. Bakó Csabával nem csak a rádióban és a közös zenei portálon dolgozunk együtt, hanem többek között a Tankcsapda kapcsán is. A kilenc-tíz éves munkakapcsolatunk során nagyon sokat láttam, hallottam és tapasztaltam mellette.
Mivel töltöd a szabadidődet?
A magánéletem mellett többnyire lemezgyűjtéssel, ez egy több, mint húsz éves hobbi. Ha egyszerre van szabadidőm és hozzá energiám is, akkor nagyon szívesen futok valahol a városban.
Mennyire fog megjelenni a portálon a privát Reszegi László világa?
Vélhetően egészséges mennyiségben. Ha zenei témában van mondandóm vagy a kosárlabdával kapcsolatban, megvannak rá az adott felületek, ahol ki tudok írni magamból mindent. Mindezek mellett a várossal vagy a világ dolgaival kapcsolatos meglátásaimat, észrevételeimet természetesen ezentúl a Hajdupress olvasótáborával fogom megosztani.
Interjú: Papp Csilla
Fotók: Molnár István
Hozzászólások