Bolygóközi utazás – A kis herceg című előadásról

Az 1943-as keletkezésű Antoine de Saint-Exupéry-mű, A kis herceg népszerűsége nemcsak olvasmány formájában, hanem a különböző filmes és színházi adaptációk szintjén is töretlen. Ám épp amiatt, hogy rengetegen és nagyon sokszor próbálták már meg különböző változatokban ennek az ártatlan, de végtelen bölcsességgel megáldott szőke hajú kisfiúnak a gondolatait közvetíteni, a történetet új köntösbe bújtatni, belőle nóvumot teremteni óriási kihívás. Merész ötlet, ötletek kellenek hozzá.

A debreceni Csokonai Színház és a miskolci Csodamalom Bábszínház közös produkciójában Vranyecz Artúrnak, a darab rendezőjének és a Saint-Exupéry-szöveg színpadra alkalmazójának volt két nagyszerű ötlete. Egyfelől az, hogy az amúgy is rengeteg rajzzal illusztrált kötet „képzőművészeti részét” a modern technika segítségével, videoinstallációk formájában – nemcsak háttérként, hanem a „sztori” szerves részeként – végig a nézők befogadási horizontjába helyezi, s ezáltal egy látványos „bolygóközi utazásra” invitálja a közönség körében ülőket. Másfelől, s ezzel összefüggésben az, hogy az eredeti irodalmi műtől eltérően nem a repülőgépével lezuhant pilóta (maga a szerző) meséli el a kis herceggel való találkozását, hanem a jelenléte csak mintegy keretül szolgál a kisfiú ezen adaptációban igen látványos utazásának. Annak az utazásnak, amely innentől kezdve nem pusztán egy ember narrációjára, hanem a kis hercegnek és a vele „összefutóknak”, az ideig-óráig az útitársaivá válóknak a párbeszédeire épül.

E két ötlet eredményeképp egy meglehetősen pörgős, ráadásul „duplafalú” előadást láthatunk. Mert miközben a kis herceg a színpad előterében a lezuhant gépén ügyködő pilótáról sem feledkezik meg egy percre sem, vele is folyamatosan kapcsolatban van – főleg a tőle kért, megrajzolandó báránya kapcsán -, addig a háttérben, a ledfalon sorjázó képekkel alátámasztva viszonyba kerül a rózsájával, a rókájával és az összes eddig bejárt bolygója lakóival is: a lámpagyújtogatóval, az iszákossal, a királlyal, a hiúval, az üzletemberrel és a földrajztudóssal.
Ehhez a „duplafalú” megoldáshoz a kis herceget és a pilótát alakító színművészek (Barabás Hunor és Bakota Árpád) hathatós jelenléte mellett a produkció azonban már csak két művészt „használ”, akik folyamatos „gyorsöltözésben” vannak, hogy a rózsából hirtelen királyba, a hiúból rókába, az üzletemberből földrajztudósba stb. alakuljanak. Az kétségtelen, hogy a két színész (Mészáros Ibolya és Papp István) remekül oldja meg ezeket a – már a gyors váltások miatt sem egyszerű – karaktermegjelenítéseket, csakhogy: véleményem szerint, ha ők játsszák a rózsát, a kígyót (Mészáros Ibolya) és a rókát (Papp István), az összes többi karakter színpadi megjelenítését már nem rájuk kellett volna bízni. Hogy miért? Mert ők hárman korántsem azt a szerepet töltik be a kis herceg életében, mint a „bolygóközi utazás” során megismert embertípusok. A rózsával való konfliktus, a rókának épp a rózsával való bánásmódjáról szóló, jól ismert tanítása és a kígyó ármánykodása a mondanivalóját tekintve, s a kis herceg további sorsára nézve annyira mást fejez ki, mint az egyes embertípusokat láttató – Saint-Exupéry nyilvánvaló társadalomkritikáját tükröző – karakterek, hogy e kettő azonos színészekkel való eljátszatása véleményem szerint nem szerencsés.

Persze nyilván nem feltétlenül a rendező döntötte el, hogy csak ennyi színész áll rendelkezésére a produkcióhoz, de talán erre jobban oda lehetett volna figyelni. Ennek ellenére hangsúlyozom, hogy mind a négy színművész kiválóan hozza az összes rábízott karaktert, amihez nyilván a látványos jelmezek – például a rózsa gyönyörű fekete alapon virágmintás ruhája, vagy a róka „önálló életet élő” farka is – nagyban hozzájárulnak. S tényleg le a kalappal Mészáros Ibolya és Papp István előtt, hogy ennyiféle karaktert egymás után ilyen tűpontosan képes ábrázolni.
A másik dolog, ami még felmerült bennem a produkció láttán, az a korosztályt érinti. A darabot a színház az általános iskola alsó tagozatosainak ajánlja. Nos, azt gondolom, hogy a történet eszmei mondanivalója miatt ez a felsős gyerekek számára mindenképp érthetőbb lenne, vagy, ha valóban az alsósokat hozzák el rá a pedagógusok, akkor az a részükről a színházlátogatás előtt komoly előkészítő munkát igényel. Máskülönben félő, hogy az impozáns látványvilágot és a bölcs mondatokat a kicsik még nem tudják összekapcsolni, így a darab „duplafalúsága” sem lesz számukra követhető.

Gyürky Katalin

Az alkotók:
Rónay György fordítása alapján színpadra alkalmazta: Vranyecz Artúr
Pilóta: Bakota Árpád
Kis herceg: Barabás Hunor m.v.
Rózsa, Király, Iszákos, Lámpagyújtogató, Kígyó: Mészáros Ibolya
Róka, Hiú, Üzletember, Földrajztudós: Papp István
 
Díszlet- és jelmeztervező: Kiss Borbála
Zenei munkatárs: Dargó Gergely
Koreográfus: Barabás Hunor
Dramaturg-konzulens: Madák Zsuzsanna
Rendezőasszisztens: Homonna Nóra
Rendező: Vranyecz Artúr
 
 

Exit mobile version