Na, most mivan? Felháborodtunk? Megbotránkoztunk? Kiakadtunk? Nem csoda, ha igen, de nem kell. Pontosabban kell: nekünk ez kell.
Már az elején is furcsálltam, hogy egy országos csatorna műsorán olyan szintű keménypornó megy, hogy az csak na. Igen, láttam. Rákattintottam, belenéztem, tudni akartam miről van szó. Elég profi, legalábbis, amik az éden +18-as videóin rendszeresen előkerültek, az bizony már nem a mozgó lepedő takarta lihegés, hanem kőkemény poresz, egy az egyben, vágatlanul, előjátéktól a levezetésig, oráltól a nyilvános kézimunkáig akár mások előtt is a függőágyban. Furcsa volt ez nekem, mert eddig azért ezt nem annyira tolták az ember arcába, még ha a kereskedelmi televíziózás eme magaskultúrát kenterbe verő műfajáról is legyen szó, mint a valóságshow-k.
Túlléptem, belegondoltam, hogy biztosan ezek profi pornósok, és csak a nézettség növeléséért csinálják ezt, megrendezett az egész, újságírói szemmel használhatatlan kacat tartalom, úgyhogy nem is ástam bele magam ebbe a ráncfelvarrott régi-új csodaműsorba.
A napokban azonban történt valami, ami rendesen megrengette a magyar sajtót. Történt ugyanis, hogy állítólag valami fickó seggrészegen szexelni akart valami csajjal, de a mámoros fellángolás egyoldalú volt, aztán ez a fickóféle meg megmutatta, hogy ki az úr a háznál, a csörte meg amiatt zajlik, hogy ez erőszak volt-e vagy sem, s ha igen, akkor mif.sz legyen ezek után. A sztori gyakorlatilag ennyi, s mégis több.
Egyrészt, számomra rettenetes érzés megnézni EZT az elhíresült videót. Nem azért mert sznob vagyok, nem azért mert meleg vagyok, nem azért, mert konzervatív vagyok, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a szex nem ez, én nem így gondolom, nem így csinálom, nem így élem meg szerény életünk egyik legjobb és legszebb tevékenységét.
Másrészt, nővel így nem bánunk, nem beszélünk, mert nem attól király valaki, hogy arcoskodik, erőszakoskodik, nyakat szív, lábakat feszít szét, benyúl ide-oda ha kell. Ez a fajta közeledés és bánásmód mélységesen elítélendő, leköpendő, egészen egyszerűen köcsögség.
Harmadrészt, ha valaki álló farokkal az erőszakoskodás közben azt mondja „kedvesének”, hogy becsülje meg a nemes pillanatot, mert nem mindig csókolgatja ilyen f@szi, az csak a szexelni nem akaró nőnek lesz jó, mert tutira nem lesz szex.
Negyedrészt, ha valaki lankadt állapotában az események után úgy nyilatkozik, hogy ő azt csinál egy nővel, amit akar, az eléggé tahó, de legalábbis nagyon el van tévelyedve.
Ötödrészt pedig, mélységesen elítélem az effajta viselkedést, a nők ilyen szintű megalázását, minden nőkkel szembeni verbális és/vagy fizikai erőszakot. Márpedig ez keményen súrolgatja a határokat.
Az előbb felsoroltak is óriási problémák, de sok, sokkal nagyobb gáz is van a sztorival is, meg velünk is.
A műsort régesrég leforgatták, a produktum készítői vélhetőleg tudtak erről az ominózus jelenetről, amit nem vágtak ki. Sokak szerint szándékosan, mert ez sok nézőt hozhat, mások szerint viszont a szerkesztők nem érezték ennek a súlyát, pedig az van neki bőven.
Ugyanis ha egy ilyen jeleneten átsiklik egy szerkesztő, ha egy ilyen cselekménysor nem tűnik adásképtelennek senki számára az országos televíziókban, ha a normálatlant széles tömegek számára normálisként próbáljuk ábrázolni, ha következmények nélkül marad a testi vagy lelki erőszak, az iszonyatos torzulást tud okozni a társadalomban. Nem a valóságshow műfaja a gáz, nem a lágy erotika, hanem a nyílt erőszak, a féktelen alkoholizmus, a felelősség és cél nélküli „buliélet” ilyen szintű ábrázolása. Mert ha ez lesz a szellemi örökség, a követendő mentalitás a fiataljaink számára, az bizony oltári nagy gáz lesz. A felelősség azonban nem pusztán a műsor készítőié, nyakig benne vagyunk mi is.
A kereskedelmi televíziózásnak ez a műfaja ugyanis pontosan azért ennyire hihetetlenül sikeres, mert kielégíti gyarló emberi mivoltunk egyik leküzdhetetlen vágyát, a voyeurizmust. Vagyis azt, hogy tagadhatatlanul szeretünk bekukkantani, kukucskálni, kíváncsiskodni, főleg szeretünk bepillantani mások hálószobájába. Ha tehát problémásnak érezzük ennek a műfajnak a létezését, népszerűségét, ha mások előtt konzekvensen tagadjuk, hogy nézzük e tartalmakat, akkor azért legbelül gondoljuk át azt is, hogy a műfaj sikerét, újabb és újabb, durvábbnál durvább műsorok sikerét mi magunk generáljuk a milliós nézettségi adatokkal, mi generáljuk a sajtó felhígulását azzal, hogy szinte csak a könnyed, a gagyi, és a bulvár fogy a mai Magyarországon.
De tudják, hogy valójában kik az igazi felelősök ezért a szennyért? Maguk a játékosok. Vélhetőleg, ha nem lenne jelentkező, nem lenne ilyen műsor. Ha meg valaki mindezt bevállalja, aláír akár az erőszaknak is némi pénz és hírnév reményében, az mindezt meg is érdemli. Nem is kell odafigyelni, majd a valóság megrendezi a filmünket.
KB
Hozzászólások