Demter Évi kereken három éve nyitotta meg a Cegléd utcában az Eve’s Bouquet virágüzletet. Már az elején érződött, hogy valami különleges dolog született, de ennyi idő elteltével kétségtelen, hogy a város életében egy meghatározó hellyé nőtte magát a bolt. Vele beszélgettünk a kezdeti nehézségekről, a sikeres jelenről és a tartalmas jövőről.
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Konkrét vágyam nem volt arra, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Szerettem volna államigazgatási szakra járni, de egy-két ponttal lecsúsztam. Így kötöttem ki a Tanítóképzőn, szóval magyar nyelv és irodalom műveltségterületes tanítónéni a végzettségem. Nagyon szerettem. A mai napig azt mondom mindenkinek, hogy bármi is legyen belőled, egy tanítói végzettséggel olyan nagy ajándékot kapsz az életedhez, hogy az valami hihetetlen. Pszichológia, pedagógia, minden alap dolgot el tudsz sajátítani. Bánni tudsz az emberekkel, ami egy vállalkozás esetében egyáltalán nem mindegy. És milyen a sors: a mostani alkalmazottam is tanító végzettségű. Mindig elmondom neki, hogy mennyire szeretem, hogy tud bánni az emberekkel.
Tanítottál is?
Nem, soha nem tanítottam iskolában. Akkoriban még nagyon rosszak voltak a pedagógusbérek. Azt is láttam, hogy mindenki kiég és nem hivatás-szerűen csinálja ezt a szakmát és nem akartam egy olyan dologba beleragadni, amiben alig boldog valaki. Szóval amikor végeztem a főiskolán, egy karrierközpontot kezdtünk el üzemeltetni a Tanítóképzőn és én még ott dolgoztam hét évig. Ezzel párhuzamosan a vendéglátásban is elkezdtem dolgozni, abban végül tíz évet húztam le. Ezen tíz év elteltével éreztem azt, hogy oké, most eljött egy pont. Nagyon sok pénzt kerestem végig a főnökeimnek, most már magamnak szeretnék és a saját magam ura szeretnék lenni ezek után.
Ekkor jött a virágkötés?
Így van. Valahol szembejött velem egy virágkötő tanfolyam hirdetése. Ekkor eszembe jutott, hogy anyukám is otthon mindig termeszi a virágokat, nekünk az udvarunkon rengeteg növény van, tele sok izgalmas dologgal, például egy háromméteres banánfával. Közben elkezdtem követni külföldi oldalakat, ahol már megjelentek ezek az új trendek: papírcsomagolás, nem zöldezünk, hanem full virág és így tovább. Ezeket elkezdtem gyakorolni, közben elvégeztem a tanfolyamot is persze. Ezek közben és után két virágüzletben is dolgoztam, hogy lássam, hogy hogyan működik ez az egész. Nem akartam egyből vállalkozni, szerintem öngyilkosság mindenféle szakmai tapasztalat nélkül belevágni ebbe. Szóval kétszer félévet dolgoztam virágüzletekben, majd jött egy nagyon jó lehetőség: megtaláltam ezt az üzletet. Pedig albérletet kerestem…
Szóval a Cegléd utcára más hozott el?
Abszolút! De egyből láttam magam előtt, hogy van egy felső szint a virágüzletnek, egy alsó szint a műhelynek és ott majd tudok workshopokat is tartani. Ez a tanító vér bennem van, ezért csinálom a mai napig is ezeket. Imádom! Látni, ahogy az emberek alkotnak, elmondani nekik, hogy így kell, úgy kell és közben közösséget létrehozni, az egy csoda. Szóval megtaláltam ezt a helyet és egyből mondtam a tulajnak, hogy jövő héten rendezzük is, haladjunk. Szóval így lett.
És ennek már három éve.
Így van. 2017. október 2-án, épp három éve, hogy megnyitottunk.
Féltél három évvel ezelőtt?
Borzasztóan. Nagyon. Tudod, hogy mi a durva? Semmilyen anyagi hátterem nem volt hozzá. Kiszámoltam, hogy mi az a minimum, amivel el lehet indulni. Ezután kértem segítséget nálam okosabbaktól, régebbi főnökeimtől. Szerencsére jó viszonyt ápolok minden volt felettesemmel, jóban váltam el mindenkivel, sokat segítettek. Jó kis kemény vállalkozók. Szóval egy fillérem nem volt. Csak tudtam, hogy én ezt úgyis megcsinálom. Egy nagyon kedves barátomtól kaptam kölcsön pénzt. Igazából nagyon kevés pénzt. Autót kellett vennem, a bürokráciai része sem olcsó a dolognak, majd fel kellett tölteni a boltot. Igyekeztem minimalizálni a költségeket: otthonról hoztam el raklapokat, almás ládákat. Konkrétan az üzlet berendezése úgy volt harmincezer Forint, hogy két munkás bevállalta, hogy három nap alatt összedobják nekem. Hogyne féltem volna! De nagyon edzett, kemény csaj voltam már három éve is. Azért tíz év az éjszakában nagyon nem gyenge.
A legtöbb vállalkozásnak idő kell, hogy felfusson. Volt olyan menet közben, hogy azon gondolkodtál, hogy a féket vagy a gázt kell nyomni?
Nem volt. Első perctől kezdve biztos voltam a dolgomban. Szerintem azért is lett ez ennyire sikeres vállalkozás, mert az elindulás után egy másodpercig sem kételkedtem magamban. Előtte persze igen. Az üzletnyitás előtt egy évvel még el akartam költözni Budapestre, hogy ott kezdjek új életet. Viszont a barátaim nagyon rágták a fülemet: harminc éves vagy, itt van egy felépített életed és kapcsolatrendszered, hülye lennél elmenni, mikor ebből a kapcsolati hálóból létre lehetne hozni valami szuper dolgot. Szóval maradtam végül. A vendéglátós évek alatt erős kapcsolati tőkét sikerült összekovácsolnom, sokan ismernek. Egy jól menő belvárosi helynek voltam az üzletvezetője, onnan sok embert ismertem és tudtam, hogy pont ők lehetnének a vásárlóim.
Visszatérve a kérdéshez, elmondom, hogy nekem nagyon erős hitem van. És nagyon erős bizonyítási vágyam is. Ez utóbbi olyan erős, hogy lehet már nem is egészséges.
Magadnak vagy a környezetednek akarsz bizonyítani inkább?
A környezetemnek. És ez a rosszabb. Mert, ha csak magamnak akarnék bizonyítani, akkor azt mondanám, hogy ez egészséges és tök jó, magamnak csinálom és boldoggá tesz. De nem. Bennem olyan sokszor nem hittek az emberek az eddig életem során, hogy a világon mindenkinek bizonyítanom kell. Ezt érzem magamban, folyamatosan. Például ma is kaptam egy negatív kommentet az Instagramon. Teljesen megalapozatlan dolog volt, nem is értettem. Ilyenkor mindig az van, hogy oké, akkor ma csinálnom kell egy gyönyörű csokrot, hogy az illető majd lássa, hogy én értek ahhoz, amit csinálok. Ne higgye azt, hogy nem így van! Nem egyszerű…
Ez az utca annak ellenére, hogy a belvárosban van, egy kis semmi volt még három éve. Most viszont valami. Te voltál az egyik első fecske.
Kiráz a hideg, ahogy mondod! Ezt egyébként minden nap elmondjuk! Virág barátnőmmel szoktuk felhozni, hogy amikor 2017-ben megnyitott az üzlet, nem volt itt szinte semmi. Beszéltük is, hogy kellene ide egy cukrászda, egy pékség, egy kávézó, egy street food hely és mennyire menő lenne ez az utca! Minden itt lenne egy helyen, az emberek ezeket az újhullámos dolgokat nagyon szeretik. Múlt héten beszéltünk, hogy mit kívánjunk még? Hiszen szinte minden eddigi kívánságunk teljesült. Ez annyira jó. Nagyon szépen fejlődik ez az utca. Jó érzés, hogy itt voltam az elején és élőben követhetem ezt a fejlődést.
Lényegében ti, a Cegléd utcai vállalkozók kibővítettétek a belvárost. Mert ugyan nyilván ahhoz tartozik, sokan mégsem így tekintettek rá eddig.
A Fórum nyolc perc séta. Miről beszélünk? De jó, hogy ezt mondod amúgy!
Jól gondolom, hogy nem költöznél el innen?
Nem! És tudod, hogy hány vásárló mondja el nap, mint nap, hogy Évi, kinőtted ezt az üzletet? Nem akarsz máshová menni? Erre mindig elmondom, hogy ha egyszer lesz is másik üzlet – mondjuk egy virágszalon, egy másik újító dolog –, ez az üzlet akkor is itt marad. Ez az alap. Az anyahajó. Nagyon szeretem!
Mindeközben pont a virágüzlettel szemben is nyitottál valamit, valami mást.
Az Élményközpont is nagy vágyam volt. Ez pont egy éve nyílt meg. A workshopok, vagyis a kézműves élményprogramok költöztek át ide. Ezek első perctől fogva mentek már, de a virágüzlet alatti műhelyben szűkös a hely, egyszerre csak hatan férnek el. Nem is oda való: tele van dobozokkal, virágvödrökkel. Nem esztétikus. Mindezek ellenére a legtöbb élményprogramról távozó elmondta, hogy mennyire szerették a helyszínt, ott vannak a kincsek, bele tudnak nézni a dobozokba, látják a helyet, ahol születnek a csodák. De én mégis vágytam arra, hogy legyen egy külön hely erre, ahol több fő is elfér és a környezet is szebb. Legyen modernebb, kicsit legyen csajos is, de persze ne annyira, hogy pasik ne akarjanak eljönni.
Hogy szerezted meg ezt a helyet, ami épp a virágüzlettel szemben van?
Tisztán emlékszem a sztorira. Tavaly május, Anyák napja. Nagy volt a hajtás, hatan dolgoztunk bent egyszerre. Hirtelen így is kiszúrtam, hogy velünk szembe pakolnak ki a fiúk. Egy tervezőiroda volt. Átszaladtam hozzájuk, hogy megkérdezzem, hogy mi történik, ők meg elmondták, hogy kinőtték a helyet, költöznek. Azonnal kértem tőlük egy telefonszámot. Én már akkor olyan keresésben voltam, hogy akár kibérlek egy nagy kertes házat, ahol beköltözöm az emeletre, a földszinten meg csinálok egy élményközpontot. Viszont nem találtam megfelelő helyszínt. És megint jött a Jóisten és jött ez a lehetőség. Ez azért is sokkal jobb, mert az nem annyira egészséges, hogy ahol élsz, ott dolgozol.
Az Élményközpontba mennyi munkát kellett tenni, hogy megnyithasson?
Legalább három hónapnyit. Ennyi idő alatt lett meg hozzá az anyagi háttér meg, hogy minden meglegyen, kialakuljon. Így nyitottunk meg tavaly szeptember végén.
Ezek a workshopok rendszeresek?
Igen, egész évben mennek, de persze szezonálisan változik a tematika. Hamarosan jön a téli, karácsonyi időszak, ilyenkor rengeteg program lesz. Év végén szeretnek az emberek kicsit lazítani, de lesznek céges csapatépítőink is, de lánybúcsúink és gyerek szülinap zsúrjaink is voltak már. Tehát lényegében bármit lehet, ami 10-15 fős és tudunk hozzá kicsit kézműveskedni. Az is rendszeresen előfordul, hogy nagy cégek kiveszik egy napra meeting helyszínnek. Szóval egész évben megy, de persze szezonális csúcspontok vannak.
Nagyon tudatosan kezeled az online kommunikációdat. Egyedül csinálod?
Hosszú időn át teljesen egyedül vittem, most már van egy segítségem, lett egy kommunikációs és ügyviteli asszisztensem. Segít az Élményközpont foglalások papírmunkáiban is, e-mailezik, szóval bőven van munkája. Nekem mint kreatív embernek ez a háttérmunka halálom. Nem bírom, megőrülök tőle. Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, a közösségi csatornákon (Facebook, Instagram) fellelhető fotókat, a szövegeket, az ötleteket én csinálom.
Ezt a részét is élvezed ezek szerint?
Kifejezetten. Szerintem a mai világban ez elengedhetetlen. Ráadásul azt gondolom, hogy egy én-márkát így tudsz a legjobban reklámozni. Ezt csak te érzed. Ha ezt bárkinek kiadom, nem fog olyan fotót készíteni és olyan szöveget írni, mint én tenném. Ez egy személyes brand. Azt tapasztalom, hogy a vásárlóim nem csak a munkáimra kíváncsiak, hanem rám is. Ezt teljesen tudatosan így építettem fel az elejétől kezdve. Ez a saját stílusom, adom hozzá az arcomat. Ezt nem is tudná más ennyire szívvel-lélekkel csinálni. Ebbe bele kell tenni az időt és az energiát, mert csak így lesz életszagú, ha te csinálod.
Mit jelent neked a virág?
Igazából mindent. Öröm és feltöltődés. Imádom. Sokáig nem hittem, hogy egyszer majd lesz egy olyan dolog, amiben ennyire megtalálom önmagamat és a boldogságomat. Amikor ma is megjött a friss áru, csak álltunk és gyönyörködtünk benne, hogy micsoda színek és illatok vannak. Ilyen apróságokon a mai napig el tudunk csodálkozni és ez egy csodálatos dolog. Nekem lényegében ez az életem. Imádom a különleges virágokat, imádom, hogy nálam sokszor van olyan virág, ami máshol nincs. Tudom, hogy vannak olyanok, akik a különlegességeket keresik. Valamit, amit még nem láttak, nem éreztek. Erre nagy hangsúlyt próbálok fektetni.
Egyszer azt mondta egy ismerősöm, hogy lehet, hogy van a városban százötven virágüzlet, de ha csinálsz egy nagyon jót, akkor működni fog. Ekkor rád utalt. Te is ebben látod az egész projekt sikerességét?
Annak ellenére, hogy a kezdetektől fogva hiszek ebben, soha nem vagyok magammal elégedett. Egy esküvővel sem, egy menyasszonyi csokorral sem, egy kezemből kiadott adventi koszorúval sem. És erre az alkalmazottjaim a legjobb megmondók. Mindig megkérdezik: Évi, ezzel végre elégedett vagy? Nem. Mindig a tökéletességre törekszem. Sokszor persze olyan dolgok bosszantanak, amire nem tudok hatással lenni, a virág ugye ilyen. De ez a maximalizmus kell ahhoz, hogy vigyen előre és hajtson. Nekem fontos az is, hogy végül minden az én kezemből kerül ki. Ha nem én készítem, akkor is MEO-zom. Elveszek belőle, hozzáteszek, átnézem, netán kicsit átalakítom. Mindig itt vagyok. Szerintem ez kell hozzá. És persze a folyamatosan fejlődni és tanulni akarás. Nagyon sok külföldi oldalt követek, nagyon inspirálnak. Most például nagyon nagy álmom bevezetni egy Eve’s Bouquet Premium kategóriát. Mindig azt mondom, hogy könnyű szépet csinálni drágán komoly alapanyagokból. De azt nem biztos, hogy itt el tudod adni. De én szeretném mégis megpróbálni. Hogy igenis legyen Debrecenben egy olyan kategória, ami Budapesten is csak pár helyen van. Mert ha van és mutatod, akkor megteremted rá az igényt. Ha nincs, nyilván nem fog kelleni.
Mi van még a fejedben a jövőt illetően?
Nagyon szeretnék egyszer franchise hálózatot kiépíteni, de az baromi sok munka, előkészület és papírmunka. Ez egy nagy vágyam. Egy közelebbi terv a mestervizsga. Most lett ötéves a virágkötői végzettségem, tehát végre mehetek a következő fokozatra. Most a járvány miatt idén nem indult el a mesterképzés, de jövőre valószínűleg lesz és mindenképp folytatom a tanulás ezen formáját is. A harmadik tervem pedig egy kis üzlet Hajdúszoboszlón. Jelenleg ott élek és nagyon látom a lelki szemeimmel, hogy nyitok oda egy kis ajándékos, virágos boltot. Ez nem helyben kötős lenne, hanem megrendeled és másnap érte mész. Szóval vannak tervek bőven. Mindig azt keresem, hogy hol van kiaknázatlan terület. De mondok még egyet. Ott van a Fórum. Nincs benne egy szép, exkluzív virágüzlet. Ami szerintem menne. Persze ott van közel a Virágpiac, ami tök jó, imádok ott bóklászni és nézelődni, de az más műfaj. Imádom, amikor idősebb hölgyek visznek ki kerti virágokat. De visszatérve a Fórumhoz, szerintem nem meri senki bevállalni. Még én sem tartok ott. De egyszer lehet eljutok arra a szintre.
És hogy tetszik az új Virágpiac?
Nagyon tetszik! Voltam a megnyitón, mert az önkormányzat rendelt tőlünk díszeket. Egy minden igényt kielégítő, modern piac lett. Annyira kellet már ez Debrecennek! Persze a réginek is megvolt a hangulata, szerettem azt is, de jó, hogy haladunk a korral.
Soha nem vagy elégedett. De ki mered jelenteni, hogy sikeres vagy?
Igen. A visszajelzések ebben erősítenek meg. Így három év távlatában sikeresnek gondolom magam és nagyon büszke vagyok magamra. Amikor elindultam, egyesek azt mondták, hogy nem fogom tudni megcsinálni. És megtudtam. Ráadásul annyi minden áll még előttem! Megvan benne a kitartás, az újító szellem és persze az, hogy én ezt szívvel-lélekkel csinálom.
A virág népszerűsége változik vagy állandó?
Sikerült tudatosan úgy felépíteni a vásárlói réteget, akik mindig vesznek virágot. Nincs rá jobb példa, mint a világjárvány. Amikor tavasszal minden bezárt, a felelősségteljes emberek is otthon maradtak, ha megtehették. Nem mentek sehová, nem költöttek szinte semmire. De ha jött egy névnap, rendeltek, házhozszállítással. Mert milyen egy névnap vagy születésnap virág nélkül? Milyen egy évforduló virág nélkül? Emiatt áprilisban és májusban bolondok háza volt. Akár napi huszonöt címre szállítottam. Erre van igény, ehhez kellett igazodni. Nincs erre nagyobb visszacsatolás, mint amikor azt mondja valaki, hogy: „Évi, én egy hónapja semmire nem költöttem. Annyira vágyom rá, hogy legyen egy kis virág az asztalomon!”. Ez az emberek lelkének kell. Ebben a rohanó, mocskos világban erre a szépségre szükségünk van. Sok virágos panaszkodik, hogy nem megy úgy a bolt, nincs már olyan igény a virágra. De van. Azt is mondják, hogy az esküvőszezon sem olyan idén. Az valóban nem, de gőzerővel dolgozunk az esküvőkön, alig látszunk ki a megrendelésekből. Magas minőséget adunk és hozzá olyan emberi hozzáállást, hogy inkább idejönnek. Segítünk mindenben, kapnak egy barátot, egy mosolyt, egy kedves szót. És emellé hozzátesszük a profizmusunkat, mert azért sok száz esküvő van már a hátunk mögött. Szóval inkább eljönnek ide, látják a szép fotókat, hallják másoktól a visszajelzéseket. Ha egyszer pozitív véleménnyel vannak rólad, azt tovább fogják adni. A negatívat is, de abból nem kérünk. Arra nem adunk okot.