Utolsó útjára kísérték el a 74 évet élt Ozsváth Sándort. Az urnás temetés október 11-én 12 órai kezdésessel, a Debreceni Köztemetőben zajlott le. Az eseményen a családtagok és a barátok mellett a Csokonai Színház színtársulatának tagjai is jelen voltak.
Ozsváth Sándor élete során számos területen kiemelkedő munkát végzett. Ismerhetik őt újságírói, beszédtanári, színjátszórendezői vagy művelődéstörténészi tevékenységeiből adódóan. Azt, hogy életében hány emberre volt hatással bizonyította a búcsúztatón jelenlévők száma is, hiszen esetében nem egy szűkkörű megemlékezésről beszélhetünk.
A temetést Dr. Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke végezte. Mellette pedig az ágendai szolgálatot Oláh István a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség elnök-lelkipásztora teljesítette. A prédikáció személyességét szolgálva a püspök úr kiemelte, hogy a megemlékezett szívéhez igazán közelálló gondolatokat fogalmazza meg a Szenczi Molnár Albert fordította 25. zsoltár második versszaka, amely így hangzik:
„Útjaid, Uram, mutasd meg, / Hogy el ne tévelyedjem; Te ösvényidre taníts meg, / Miken intézd menésem.
És vezérelj engemet / A te szent, igaz igédben; Oltalmazd életemet, / Mert benned bízom, Úr Isten.”
A gyászszertartás során ezután a Csokonai Színház színtársulata búcsúzott az elhunyttól kedvenc versének elszavalásával, amely Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat című műve volt. A társulatot követően a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora is felszólalt a volt kollégák és a diákság nevében, valamint az intézmény énekkara is megemlékezett a halottról a 42. zsoltár Goudimel féle feldolgozásával.
Orosz Emese Laura
A Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszak elsőéves hallgatója
Mi a DEpublik?
A DEpublik egy, a Debreceni Egyetem hallgatóinak publikációiból álló cikksorozat, melyben az egyetemisták perspektíváján keresztül kerülnek terítékre az őket foglalkoztató témák.