Egy aktuális eset kapcsán felmerül a halálbüntetésről néhány gondolat.
Lezárult a 45 éves Shinji Aoba pere Japánban, aki 2019. július 18-án reggel felgyújtotta a Kyoto Animation stúdióját. Ez volt az egyik leghalálosabb mészárlás Japánban a második világháború óta, a leghalálosabb épülettűz a szigetországban a 2001-es Myojo 56 leégése óta, és az első mészárlás, amely egy szórakoztatóipari céghez kapcsolódó stúdióban történt. 36 gyilkosságért, illetve 34 különböző mértékű testi sértésért halálbüntetésre ítélték 2024. január 25-én. A férfit beszámíthatónak találták és tudatosan követte el a tettét, így nem volt enyhítő körülmény. 2024. január 26-án Aoba fellebbezést nyújtott be. Japánban utoljára 2022-ben hajtottak végre kivégzést.
Világszinten
2010 óta a világ országai közül 97 egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést (köztük Magyarország sem). A mai demokratikus országok közül csak az USA államainak többsége és Japán az, ahol a halálbüntetés intézményesítve van. Míg például Iránban 2023-ban is több mint 800 embert végeztek ki, ahol úgy tűnik, hogy ez sem szorítja vissza a bűnözést, ha még mindig ennyi az elítélt.
A japánok
Fura, hogy pont egy ilyen civilizált országban történik ez, mint Japán, ami hazánkhoz hasonlóan elvesztette a világháborút, de utána fel tudott állni gazdaságilag és technológiailag. A japánokat, ha egy szóval kellene jellemezni, akkor talán a visszafogottság lenne a legjellemzőbb rájuk, erre tessék.
Művészekkel és azok munkáival is végzett
A jelen esetben egy tömeggyilkosról van szó, aki lemészárolt 36 főt, illetve elég nagy kárt okozott a stúdión keresztül az animeiparnak is, mivel megsemmisítette az épület számítógépeinek nagy részét. Néhány rajongó utóbbi miatt jobban haragudott rá, mint az elvett életekért, mert nem készült el pár sorozat. Nem „csak” embereket, hanem pótolhatatlan szellemi termékeket is elpusztított. A stúdió és alkalmazottai felépülésének elősegítésére a rajongók 32,57 millió dollárt, azaz 11,24 milliárd forintnyi adományt gyűjtöttek nemzetközi szinten.
Kettősség
Nehéz dolog a halálbüntetésről véleményt alkotni, mert egyrészt ott van a bíróság, ami kimondta az ítéletet és az áldozatok, másfelől viszont ott az emberi élet szentsége, illetve az is, ha mégis kiderül utólag valakiről, hogy ártatlan, akkor nincs rehabilitáció meg kártérítés. Nyilván, ha valaki személyesen érintett, akkor az befolyásolja a döntését. Lehet újra temetgetni a halottat, de az már nem sokat számít.
Ezt teszik a jók?
Én ezt túl drasztikus ítéletnek találom, mert aki fősodorbeli szuperhősök (DC, Marvel) történetein (képregény, film, rajzfilm) nőtt fel, az tudja, hogy a jók még akkor sem ölik meg a bűnözőket, ha azok megérdemelnék (kivéve az antihősöket, mint Megtorló és Deadpool).
Mire jó ez?
Irán példáján keresztül úgy tűnik elrettentésnek nem. A japán gyakorlat szerint a legtöbb, mi adható. Szerintem azokat, akiket törvény útján lehet szabályozni, már a börtön és a fegyház is elrettent, akiket nem lehet jó útra téríteni, azokat a halálbüntetés sem fogja visszatartani. Inkább elégtételként tekinthetünk rá az áldozatok hozzátartozóinak.
Halálsoron
S nem csak engem, az újságírót gondolkodtat el ez a kérdés. Könyvek és filmek is íródtak a témában, amelyek közül a legkiemelkedőbb Stephen King Halálsoron című műve. A szerzőről itt, a műről itt írtunk részletesen.
Források: Wikipédia és The Straits Times