A nemrég a hazai mozikba került Mentés másképp című filmet nemcsak azért ajánlom különösen a debreceniek figyelmébe, mert a forgatása nagy része a cívisvárosban zajlott, és mert a rendezője, Rózsa Gábor hajdúböszörményi illetékességű, hanem mert rendkívül érdekes sztorival szolgál a néző számára.
Adott egy kétségbeesett apa (Trokán Péter), aki mindent megtenne azért, hogy a gyönyörű, külsőre tökéletes lányát, Dórát (Dézsi Darinka) megmentse a súlyos depressziójától. De hát miért nem viszi pszichológushoz vagy pszichiáterhez? – gondolhatnánk kapásból, csak hát az az igazság, hogy viszi, hogy a lánya régóta jár (hagyományos) terápiára, de ez valahogy mégse segít rajta. Dórának ugyanis – annak ellenére, hogy mindene megvan, egzisztenciával, gyönyürű lakással és sikeres férj-jelölttel rendelkezik – „fáj az élet”.
Az apa azonban minden követ meg akar mozgatni a lánya jól-léte érdekében, s ekkor jut eszébe egy alternatív lehetőség. Egykori barátjának fia, Márk (Sándor Péter) személyében, akiről még a fiú apjától tudja, hogy vonzódik a nem hagyományos lélektani módszerekhez. Nem pszichiáter és nem pszichológus – „mindössze” egy könyvelő egy jól menő cégnél –, de mindig is foglalkoztatta a lélek gyógyításának mikéntje. Az apa így felveszi Márkkal a kapcsolatot, aki először nem akarja elvállalni a felkérést ― lévén, nincs igazán tapasztalata benne ―, de amikor megtudja, hogy az apa bármekkora összeget szívesen áldoz a „projektre”, belemegy a dologba.
Főleg akkor kezdi foglalkoztatni igazán a feladat, amikor megpillantja a gyönyörű Dórát. S ettől kezdve válik igazán meglepővé és korántsem hagyományos sztorivá Rózsa Gábor alkotása. Hisz a két fiatal találkozásából azt gondolhatnánk, hogy Dóra vőlegénye ide vagy oda, egy hagyományos love story kerekedik ki belőle. Vagyis, hogy Márk „mentés másképpje” a két fiatal egymásra találásával zárul.
Hát, aki ezt várja, az nagyot téved. Egészen más finise lesz a filmnek. Azt nem állítom, hogy nem happy enddel zárul, csak a fent vázoltakhoz képest teljesen más happy enddel. Mert miután Márk ― titokban(!), álcázva magát, s az alternatív pszichológiai hadjáratába a legjobb barátját, Csabikát is maximálisan bevetve ― megkezdi Dóri „kezelését”, több dologra is, rendkívül finoman ugyan, de figyelmeztet bennünket a történet. Egyfelől arra, hogy Márk hiába véli úgy, hogy a lány depressziójának elsődleges oka az az élethelyzet, amiben benne van, s főként a Márk által ― azt nem árulom el, hogy milyen okból, de utált ― vőlegény, ha a lány ragaszkodik ehhez az életformához és tényleg szereti a férfit, akihez hozzá készül menni, ezt külsőleg nem lehet megváltoztatni, ezen semmiféle pszichés behatás sem segíthet. Másodszor nem segíthet egy olyan, bár tudományos művek olvasásán alapuló, kidolgozottnak látszó pszichológiai módszer sem, amit a gyakorlatban tulajdonképpen még soha nem próbáltak ki. Egyszóval ― mutat rá a film ― senki ne akarja a másik életét megváltoztatni, mert lehet, hogy azzal még nagyobb hibát követ el, még több rosszat okoz, mintha meg se próbálkozott volna egy ilyesfajta „mentéssel”.
Még a legjobb szándékkal se tegye ezt. A film Márkja ugyanis tényleg csak jót akar, s nem azért, mert tetszik neki a lány. Csupa jószándék, s a barátjáról, Csabikáról is ugyanez mondható el (akit parádésan alakít Virsinszki Zoltán). Csakhát a gyakorlat teszi a mestert, s itt Márk Csabika segítségével – jószándék ide vagy oda – olyan projektbe fog bele, amelyben egyáltalán nincs gyakorlata, így annak mestere sem lehet.
Ahogyan a csajozás terén sincs ennek a két fiatalembernek túl nagy gyakorlata. Az, hogy aztán a végére legalább ez a fajta „projektjük” eredménnyel zárul, sem feltétlenül nekik, hanem a hölgypartnereknek köszönhető. De hogyha Dórit a vőlegénye „karmai közül” nem sikerült kiragadni, akkor ki lesz vajon Márk párja, s a csetlő-botlő, nem a legelőnyösebb kinézetű Csabika vajon ki oldalán találja meg a boldogságot ― azaz, hogy hogyan lesz a film másképp happy end, mint azt várnánk, azt nem árulom el. Azt az önök felfedezésére bízom. Ahogy Debrecen tájegységeinek a filmkockákon keresztüli feltérképezését is.
Gyürky Katalin
Hozzászólások