Varga Tamás kiállítása – már a címéből adódóan is – egyfajta visszatekintésként, leltárként is értelmezhető. Az 1969-ben született debreceni művész analóg-kézműves technológiával készült egyszeri és megismételhetetlen alkotásai megállást parancsolnak a rohanó hétköznapokban. A fotográfus elmúlt tíz évének válogatott művei március 7-ig láthatóak Debrecenben, a B24 Galériában.
Az elmúlt tíz éved válogatása jelenik meg a Debrecenben látható kiállításon, ami meglehetősen sokrétű munkásságot jelenít meg. Ez jellemző a művészetedre?
Igen, mindenképpen. Viszont az közös a kiállított művekben, hogy egy nagyon régi, történelmi fotóeljárással, javarészt a nedves kollódiumos eljárással készültek. De persze ezen kívül a technikán kívül még nagyon sok mindenben gondolkozom és próbálok mai fejjel is gondolkozni, nagyon kísérletező vagyok. Ezen a kiállításon itt a B24 Galériában három teremben vannak elhelyezve a műveim, így elválasztódnak az anyagok, a technikai módok vagy az, hogy milyen gondolkodással készültek. Az egyik teremben például teljesen új alkotásaim vannak, ezeknek a nagy része sehol nem volt még kiállítva. Itt már ez például digitális állomány, itt már van videó is.
Mennyire számít különlegesnek az általad használt technológia?
Az analóg technológiák általában manapság kuriózumszámban mennek, de ez kifejezetten bonyolult procedúra, nagyon sok tényező befolyásolja a végső eredményt és hosszú évek munkája az, hogy az ember technikailag képet tudjon így kivitelezni. Aztán pedig nyilván még egy állomás, hogy a kép tartalmas, izgalmas és értékes is legyen. Maga a technika elsajátítása igen nehéz.
Ha ilyen nehéz a technológia, miért kötődsz hozzá?
Én megszerettem, szerelemese lettem, szenvedélyemmé vált és szeretem a vele járó pepecselést: elvonulni a laborba, egyedül lenni. Tulajdonképpen lelassítja az embert. Vannak napok vagy hetek, amikor egyáltalán a kép kitalálásával foglalkozom, majd aztán a végső kivitelezést találom ki. Igazán hosszú folyamat, ami érleli az embert.
A tárlat címe „Időszámításom szerint” énközpontúságra utal, de mégis milyen témát érint?
A címe arra utal, hogy én az időszámításomat a nedves eljárással való foglalkozásra teszem már tíz éve. Nagyon sok kísérletezés volt ebben az évtizedben, nagyon sok munka született és most itt Debrecenben egy személyes válogatást láthatnak az érdeklődők.
A kiállítása nagy része nyomasztó, elgondolkodtató. Az ide látogatóknak milyen érzelmeket szeretnél közvetíteni?
Az eljárás végső megjelenése melankolikus valóban, hiszen a maga sötét tónusaival, az éles, részletgazdag világával ezt eredményezi. Azt gondolom, hogy ez a megjelenés és az általam megragadott témák együtt nagyon figyelemfelkeltőek tudnak lenni. Szembe jönnek az emberrel és mély nyomokat hagynak. Szerintem nem gond az, ha mindez egy kicsit nyomasztó. Mozgassa meg az embereket, a lelkeket a tárlat.
Bucsi Bernadett Ildikó
Hozzászólások