Az emberi hülyeség határkövei

Egyszer egy elismert rendőri vezető szájából azt a bölcs kijelentést hallottam, miszerint a személyi sérüléssel járó közlekedési balesetek legfőbb okozója a tulajdonképpeni emberi felelőtlenség. Sokan elindulnak rossz állapotú járgányokkal, kopott fékkel, kopott gumikkal, kialvatlanul, ittasan, drogosan. Nem adunk elsőbbséget, tiltott helyen szaladunk át az úttesten, mert arra rövidebb, aztán meg örülünk, ha egyszer még sikerül egyáltalán lábra állnunk. Hiszek neki. Most pedig kiderült, hogy nem egészen fél óra alatt elfogytak a jegyek Ariana Grande vasárnapi manchesteri koncertjére, amelyet az amerikai énekesnő a múlt havi manchesteri fellépése végén elkövetett öngyilkos merénylet áldozatainak emlékére és a sérültek megsegítésére szervezett, világsztárokkal összefogva. Utóbbi tábort meg nagyon próbálom megérteni.
 

Először is tisztázzuk: vitathatatlanul nemes a gesztus, kész csoda, hogy ez a fiatal lány ugyanott, ilyen rövid idő elteltével képes színpadra állni, s énekelni. Elsősorban tiszteletet érzek, másodsorban f.szságnak tartom még az ötletet is.
 
Pár éve felelőtlen voltam, gyújtósnak való fa vágása közben úgy elcsaptam a kezem, hogy szereztem magamnak egy piciny, de egész hátralévő életemet végigkísérő heget. Azóta nem próbálkoztam a gyújtóssal…

Amikor az egyik nyáron fagyiárus voltam, szinte csak fagyin éltem. Sok volt, azóta sem ettem fagyit, csak jégkrémet.

Ha forró a kása, akkor legközelebb legtöbbünk óvatosan közelít.

Szép vagy nem túl szép szempillájú lányok is bele vannak b.zulva ebbe az átkozott műszempillába, pedig nem egy ismerősömnek gyulladt be emiatt olyan szinten a szeme, hogy vaksággal fenyegetőzött az orvos.

Nincs mese, meg kell értsem, hogy ma már nincs forró kása, nincs félelem, nincs tanulság. Tudjuk azt is, hogy mikor, s mi történt Manchesterben, talán még össze sem takarították a borzalmat, s mégis kísértjük a sorsot. Tudjuk, hogy egyszer már majdnem elvesztettük szemünk világát egy teljesen fölösleges hóbort miatt, pár hét múlva újra bevállaljuk a kockázatot, mert ez fontos(?).

Hülyének érzem magam, amiért ebben az illabilis világban a saját udvaromon megfőzött bográcsos pörkölt, és az óvatosan felvágott gyújtós füstje a legmerészebb vágyam. Mások meg máshogy gondolják. Nincs is baj ezzel, csak ne legyen újabb baj. Csak legyen határa az emberi hülyeségnek.
 
KB